Circulares literae dioecesanae anno 1927. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VI.
rum rite celebratis, cryptae Basilicae inferetur. Diebus intermediis, exequias praecedentibus, in ecclesia cathedrali quotidie celebrabitur Missa solemnis ut in die obitus, ac insuper ad mentem rubricarum permittitur, ut omnes, praeter conventualem, Missae celebrentur de die obitus, dummodo applicentur pro denato Archipraesule. Item in cathedrali ecclesia celebrabuntur diebus 3-a, 7-a et 30-a post depositionem Missae de Requiem in funeribus Praesulum praescriptae. In omnibus archidioecesis ecclesiis, regularium haud exceptis, item in capellis publicis et semipublicis celebretur Missa exequia- lis, die a curione vel rectore ecclesiae libere eligenda (sive ante, sive post corporis inhu- mationem), ita tamen ut üdeles praevie moneantur et magistratus officiosa invitentur humanitate. Quivis sacerdos archidioecesi Strigoni- ensi incardinatus, pro refrigerio animae pie denati Archipraesulis unam Missam (in quantum possibile de Requie) offerre satagat, suam ita filialem in defunctum Patrem Purpuratum pietatem testaturus. Statim atque fama de obitu Archipraesulis sacris curionibus innotuerit, curabunt utique, ut omnes ecclesiae campanae mane, meridie et vespere per semihoram pulsentur, — item depositionis die hora 12, qua expleta corpus denati in crypta ecclesiae cathedralis recondetur. Fratres denique omnes titulo adioec. Strig. insignitos, alienae licet ditioni nunc subiectos limitibusque profluentis Danubii separatos, nobis tamen vinculo charitatis in Christo Rege intime vinctos obtestamur, ut Antistitis nostri Joannis, cuius nomen in Canone quotidie proferebant viventis, demortui quoque memores esse, talique ratione grati animi vices rependere et pietatis officia persolvere velint, prout cuique sua filialis devotio suggesserit. Datum Strigonii in consistorio Nostro die 25 Julii 1927. celebrato. Kedves Főtisztelendő Testvérek! Megrendítő esemény nyomasztó súlya nehezedik a szerencsétlen haza megcsonkított határaira. Hosszabb idő óta rettegett gyász komor felhője burkolja körül Hunnia bánatba merült halmait és rónáit. Marcangoló sebet ejtett a szíveken a mérhetlen veszteség, mely a magyar kath. egyházat CSERNOCH JÁNOS bíbornok, hercegprímás és érsek püspöksége 20-ik, primáši méltósága 15-ik évében f. hó 25-én, reggeli háromnegyed hat órakor bekövetkezett elhalálozása által sújtotta. Nem magas származás, hatalmas vagyon, előkelő összeköttetések, családi kötelékek irányították pályájának alakulásait. Kimagasló tehetségei, mélyreható munkássága és nemes törekvései voltak a rugók, amelyek kevés halandónak osztályrészül jutó tekintély és méltóság kiváltságos magaslataira lendítették. Gazdag tudásának kutató erejével behatolt korának lebonyolultabb eszméibe, legkülönbözőbb érzéseinek és változatos törekvéseinek világába. Nem riadva vissza semmi nehézségtől és fáradságtól, lohadni nem tudó lelkesedéssel és törhetetlen kitartással arra öszpontosította minden iigyekezetét, hogy az ősi hitet mélyítse a lelkekben, szilárdítsa az Egyház szeretetét, előmozdítsa dicsőségét és nagyságát. Leghőbb vágyát képezte megnyitni a szivek ajtait azon fenséges és áldásos tanok befogadására és hű követésére, amelyek az isteni Mester ajkairól hangzottak. Tántoríthatatlan meggyőződése volt, hogy mint a virág
