Circulares literae dioecesanae anno 1922. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VI.
18 1249. sz. A magyar püspöki kar a párbaj ellen. cích do jednoty Cirkvi zvolať a všetkých neveriacich k svetlu evanjelia priviesť ráčil: Teba prosíme, vyslyš nás.“ 3. Dominica Pentecostes in sacra concione opus sacrarum missionum et graves illarum necessitates explicentur populo fideli, quod argumento huius festi classici optime coniungi potest. In cultu divino pomeridiano etiam hac die recitatis Litaniis novo additamento auctis publice orandum est pro fidei catholicae dilatatione. 4. Diebus his fiat collectio ad opus sacrarum Missionum iuvandum. Apto in ecclesiae loco ponatur marsupium, com- mendeturque fidelibus, ut oblationes suas in hunc finem conferant. Summa hoc modo collecta mittatur quamprimum Officio ADioecesano Strigonium. 5. Sanctitas Sua benigne concedere dignata est Indulgentiam 500 dierum singulis supplicationis diebus lucrandam, necnon Indulgentiam Plenariam in die sollemnis commemorationis, sub consuetis conditionibus. Quas Indulgentias anima- bus in purgatorio degentibus applicabiles Sua Sanctitas pariter declaravit. 6. Pontificia denique facultate freti sacerdotibus, qui in ecclesiis, de quibus supra, Dominica Pentecostes missam sollemnem celebrabunt, concedimus, ut missa finita, modo consueto (cfr. Litt. Cire. 1911. p. 114.) Benedictionem Papalem impertire possint, praemonitis de hoc fidelibus. Strigonii, die 27. Aprilis 1922. A magyar püspöki kar utolsó, f. é. március hó 22.-én tartott értekezletén a párbaj ellen a következőképen emelte fel szavát: „A magyar püspöki kar fájdalommal látja, hogy amikor reménységünk csak a keresztény eszmék térfoglalásában lehet, a párbaj, ahelyett, hogy teljesen megszűnt volna, az eddiginél is nagyobb méreteket öltött. Bármennyire el kell Ítélni a meggondolatlan becsület- sértéseket, amelyek a párbajra okot szolgáltatnak, még inkább el kell Ítélni a párbajokat, amelyek minden isteni és emberi joggal ellenkeznek és a szereplőket a keresztény névre méltatlanokká teszik. A keresztény társadalom kötelessége, hogy a becsület védélmére megfelelő törvények alkotását sürgesse és a párbajt, amely a keresztény kultúra szégyenfoltja, minden erejével teljesen megszüntetni törekedjék.“ A püspöki kar eme tiltakozását tájékoztatás céljából jónak láttam ez úton is Tdő Papságommal közölni. Esztergom, 1922. április 24. Az esztergomi szeminárium azon növendékei, akik a jelen iskolai évvel befejezik tanulmányaikat, a szent rendeket a következő napokon veszik fel: f. évi június hó 10.-én a subdiaconatust, 11.-én a diaconatust és 18.-án a presbyteratust. Midőn ezt Tdő Papjaimmal ez úton közlöm és arra kérem őket, hogy a szenteléseket híveiknek is meghirdessék, néhány szóval ki akarok térni a papnevelés fontos ügyére. Szomorúan kell az Üdvözítő szavaival panaszkodnom: Messis multa, operarii autem pauci. Bőséges az aratás, igen sok a teendő és igen kevés a munkás. Az utóbbi években mindig kevesebben jelentkeznek a papi pályára. Bár nehéz most az egyes pályákon az elhelyezkedés és sokan igen nagy utánjárással keresik ennek lehetőségeit, a papi életre és munkára előkészítő s a kapcsolatos anyagi gondokat teljesen magára vállaló szemináriumok még sem telnek meg megfelelő számú papjelölttel. Folyton hallunk panaszokat, állandóan történnek gyűjtések — és helyesen — a nélkülöző egyetemi ifjúság részére, de azért ennek a nyomorgó ifjúságnak sem jut eszébe, hogy a papi pályára jelentkezzék. Mi ennek az oka ? Krisztus bizonyára nem hagyta cserben anyaszentegy- házát, hiszen isteni Ígérete köti, hogy vele lesz a világ végezetéig. Minden szükséges isteni kegyelmével segíti, támogatja, 1282. sz. Papszentelés kitűzésével kapcsolatban a papi hivatás ápolásáról.
