Circulares literae dioecesanae anno 1922. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VI.

19

hogy az Ő szent és nagy művét folytathassa. A papi hivatás kegyelmét a szükséges mértékben most is osztja. Kifür- készhetlen bölcsesége azonban ennek ki- fejlesztésében a mi közreműködésünket kívánja. Ha tehát az ifjú szivekben e hivatás nem fejlik ki kellő mértékben, csak bennünk lehet a hiba. Nem tesszük meg ez irányban kötelességünket.

A Szentirás szava szerint kérni és könyörögni kell, hogy adjon a mindenható Isten elegendő papot az anyaszent- egyháznak. Rogate ergo Dominum messis, ut mittat operarios in messem suam. Imádkoznunk kell e célra sokat, buzgón és kitartóan. Könyörögjünk tehát — papok és világi hívek egyaránt — a papi hivatások szent kegyelméért.

A lelkipásztorokra külön is nagy feladat vár e téren. Első kötelességük, hogy a papi hivatás méltóságát és fontosságát ne engedjék elhomályosulni a hívek lelkében. A lelkipásztorok és a hitoktatók sokszor beszéljenek e tárgyról a szószéken és az iskolában. Véssék a hívek szivébe, hogy a pap Krisztus követségében jár, Krisztus munkatársa a megváltás nagy művében. Megfoghatlan méltóság! A pap feladata Isten dicsőítése és az emberek üdvözitése. Lehet-e ennél magasztosabb hivatás? A pap Krisztus békéjét, Krisztus szeretetét, magát Krisztust hozza és adja az embereknek. Élete a legmagasztosabb eszméket és célokat szolgálja. Ezeket kellően átgondolva, minden szülőnek vágyakozva kellene lesni és örömmel fogadni gyermeke szivében a papi hivatás ébredését. Az ifjaknak pedig lelkűk teljes összeszedettségével kellene szivük mélységes rejtekében figyelniök arra, vájjon nem hivja-e őket az Úr? Ha a lelkipásztorok a híveket és az ifjúságot alaposan felvilágosítják a papi hivatás méltóságáról és fontosságáról és ha — ami talán még nagyobb horderejű — papi életük szép példájával bemutatják az igazi természetfölötti papi életet és annak nyomában fakadó áldásokat, akkor az ifjak vágyakozni fognak e pályára, a

szülők pedig boldogan fogják elkísérni gyermekeiket a szeminárium kapuihoz.

Kellően kioktatva nem fog egyik sem elijedni ez életnek áldozatos voltától. A papi élet valóban áldozatokat, lemondást kíván. A mai anyagias és a függetlenség után betegesen vágyódó korban talán ez az, ami elriasztja az ifjakat és a szülőket e pálya felkarolásától. De nehézségekkel mindenkinek és minden pályán kell küzdeni, áldozatokat mindenkinek és mindenütt kell hozni. Ezzel szemben az igazi papi élet, a papi hivatás és pálya követése ezért a legbőségesebben kárpótol lelki örömökkel és olyan boldogsággal, amelyet a világ nem adhat. Ez okból a papi hivatás fejlesztése, ápolása a legnagyobb jótétemén}r azokkal szemben is, akik e pályára némi vonzódást éreznek.

Az Üdvözítő maga járt-kelt és úgy hívta össze apostolait. Tu me sequere! ez volt a toborzó jelszó. Krisztus papjainak, Krisztus helyetteseinek is igy kell tenniök. Híveik és tanítványaik között jóságos és szerető tekintettel kell járniok és keresniük, hol fedezhetik fel egyik vagy másik ifjú szivében a Krisztustól adott hivatás kegyelmét. S ha észreveszik annak csak némi jelét is, Krisztusként kell ez ifjakat hívni a szent szolgálatra, segíteni és támogatni a szent cél elérésében.

A papi pályához való vonzódás megfogyatkozásának további oka a családi nevelés vallásosságának csökkenésében keresendő. A szülők a gyermekek nevelésében a papi hivatást osztó Istennek külön is nagy felelősséggel tartoznak. Az a gyermek, akit szülei jámborságban nevelnek, fogékony lesz a lelkiek iránt; abban a szunnyadó papi hivatás kifejlődhetik. A szülői gondos nevelés erősiti a papi hivatás isteni adományát. A nevelő munkában a vallásra nem sokat adó szülő ellenben eltemeti, kiöli gyermeke szivéből e kiváltságos kegyelmet. Evvel igen súlyos felelősséget vesz magára ; nehezen fog tudni számot adni az ítélő Is-