Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVI.
174 5902. sz. A nyugalomig] aknak újból való ideiglenes rendezése. tételével hazánk javát, jövő boldogulását szolgálhatja. Budapest, 1917. évi november hó 9. Tóth János s. k. államtitkár. Esztergom, 1917. november 15. Amióta az isteni Gondviselés az esztergomi főegyházmegye élére helyezett, sok egyéb fontos főpásztori teendőm mellett a legélénkebben a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet felvirágoztatásának kérdése foglalkoztatott és foglalkoztat állandóan. Szivem vágya és a leghőbb óhajom az, hogy tisztes megélhetést biztosítsak azon papjaimnak, akik egy munkás életre kiterjedő tevékenység után a jól megérdemelt nyugalomba vonulnak. Ez az indok vezetett abban, hogy már 1913-ban, tehát kormányzásom első esztendejében gondoskodtam, hogy a nyugalomdijak az alap teherviselő képességéhez mérten emeltessenek. Csekély volt ez az emelés, de nagyobb anyagi erők hiányában ezt is megnyugvással kellett fogadnunk. A háború okozta nagy drágaság igen nehéz helyzet elé állította a nyugalomban élő oltártestvéreket. A súlyos állapotot feltáró panaszoknál csak az ón főpásztori részvétem volt nagyobb. Ebből kifolyólag a legnagyobb örömmel fogadtam a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet igazgató választmányának azt a javaslatát, hogy rendkívüli háborús segélyt utalványozzak nyugdíjas papjaimnak. Ezt az 1916. és 1917. évekre a legnagyobb készséggel tettem meg. Ez indított, hogy a rászorultak részére a néhai Blümelhuber Ferenc által papi-otthon javára hagyományozott összeg jövedelmeiből évi 400 korona lakáspénzt biztosítsak. Szívesen hoztam anyagi áldozatot, hogy az emelkedő drágasággal szemben újabb támogatást nyújthassak nyugalomban élő papjaimnak. Ennélfogva a nyugalomdijaknak a nyugdíjalap jelenlegi erejéhez mért újabb felemelését és rendezését határoztam el. Közgyűlés összehívása a jelenlegi nehéz viszonyok között nem látszott lehetségesnek. Megbíztam tehát a nyugdíjintézet igazgató választmányának fáradhatatlan buzgalmú elnökét, hogy a választmány meghallgatása után javaslatot terjesszen elém a nyugalomdijaknak oly fokú emelésére, aminőt csak az alap jelenlegi helyzete megenged. Ennek eredményeként elém az a javaslat érkezett, hogy az alapnyugdij évi 2400 koronában állapíttassák meg ; a 20. évi szolgálattól 30. évi szolgálatig minden szolgálati év 30 kor. nyugdijtöbb- letre; a 30. évi szolgálattól 40. évi szolgálatig minden szolgálati év 40 korona és végül a 40. szolgálati éven felül minden szolgálati év 50 korona nyugdijtöbb- letre jogosítson. A javaslat folytatólagosan kiterjesz- kedett a sz. Adalbert intézet tagjai járandóságának rendezésére is. A nyugdíjemelés következtében ugyanis az a helyzet áll elő, hogy járandóságuk — mely jelenleg évi 2700 korona — mélyen alul marad az őket nyugdíjintézetünk alapszabályai értelmében megillető nyugdíj- mennyiségen. Minden méltányosság, sőt jog ellen volna, ha ez a helyzet nem reparáltatnék. A nevezett intézet tagjai fizető tagjai voltak a nyugdíjintézetnek ; tulajdonképen tehát az alapszabályok értelmében kijáró nyugdíj teljes élvezetére volnának jogosultak. A nyugdíjintézet
