Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVI.
175 alapjára csak előny és tehermentesítés, hogy nyugalom dijuk javarészét más forrásból húzzák; annál inkább kell tehát elismerni abbeli jogosultságukat, hogy a szolgálati évekhez képest nekik kijáró nyugdíjnak legalább azt a részét, amelyet a Sz. Adalbert intézet ez időszerinti pénzügyi viszonyai szerint kiszolgáltatni nem képes, a papi nyugdíjintézet pénztára pótolja. A nyugdíjintézet pénztára ezen pótlékkal csak egyö'tödrészét vállalja annak az összegnek, amely az adalberti intézet nem létében a 12 nyugalomban élő adalbertinista paptárs után teljes összegben a nyugdíjintézet alapjára háramolnék. Megjegyzendőnek tartom, hogy ameny- nyiben az adalbertinisták járandóságának rendezése a nyugdíjintézet keretéből kikapcsoltatnék, akkor nem maradna más mód hátra, mint az, hogy a szóban levő érdemes oltártestvérek a különbözetet a papi segélyalapból kapják. Miután pedig a segélyalap jövedelméből évenként tetemes összeget utalok be a nyugdíjintézet alapjába, az adalbertinisták ügyének kikapcsolásával sem nyert volna a nyugdíjintézet pénztára, mert a beutalni szokott összegnél annyival kevesebbet utalhattam volna át a nyugdíjintézet pénztárába, amennyi az adalbertinistáknak adandó különbözetek összege. Ebből világos, hogy a rendezésnek ez a módja nem jár a nyugdíjintézet anyagi megrövidítésével. Az igazgató választmány gondos lelkiismeretességgel megtárgyalta a javaslatot, azt teljes terjedelmében úgyszólván egyhangúlag elfogadta és kérelmet intézett hozzám a tervezet végrehajtása iránt. Ezek után a magam részéről a javaslatot mindkét részében : a nyugdijak emelését és az adalbertinisták járandóságának a jelzett módon való rendezését illetőleg a legkészségesebben elfogadom, azt 1918. évi január hó 1-én kezdődő hatállyal ideiglenesen, a legközelebbi közgyűlésig, amikor is a kérdés végérvényesen megtárgyaltatok, törvényerőre emelem. A nyugalomdijak tehát a jelzett időponttól valamennyi már nyugalomban levő, valamint nyugdíjba vonuló papra nézve nem az alapszabályok 87. §-a alapján, melyet ezennel hatályon kívül helyezek, hanem a fent meghatározott kulcs szerint állapitandók meg. Azoknak a nyugdíjasoknak, akik a régi nyugdíjalap terhére vannak nyugdíjazva, mint eddig is, csak az alapnvugdijra lehet és van igénye. Egyébiránt minden nyugdíjas és minden sz. Adalbert intézeti tag külön értesítést veend, hogy 1918. évi január 1-től mekkora nyugalomdij illeti meg, mely továbbra is negyedévi előleges részletekben lesz a főegyházmegyei alapítványi pénztárnál nyugta ellenében felveendő. Nem tartom ezen intézkedéssel a főegyházmegyei papi nyugdíjügyet végleg rendezettnek. Sőt tudom, hogy még sok a kívánni és tenni való. Ep azért gondom lesz rá, hogy mihelyest az alap helyzete megengedi, a nyugalomdijak újból rendeztessenek, illetőleg emeltessenek. Mint eddig, úgy ezentúl is szívesen fogok hozni anyagi áldozatokat, hogy az alap erősödjék és a további kivánalmaknak is meg tudjon felelni. Nem fogadhattam el azt az áldozatkész ajánlatot, melyet több kerületnek a papsága tett, hogy a jövedelem után fizetendő 2% 8%-ra, sőt egyesek javaslata szerint 4%-a emeltessék. Nem tudtam
