Circulares literae dioecesanae anno 1917. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XVI.

175 alapjára csak előny és tehermentesítés, hogy nyugalom dijuk javarészét más for­rásból húzzák; annál inkább kell tehát elismerni abbeli jogosultságukat, hogy a szolgálati évekhez képest nekik kijáró nyugdíjnak legalább azt a részét, amelyet a Sz. Adalbert intézet ez időszerinti pénz­ügyi viszonyai szerint kiszolgáltatni nem képes, a papi nyugdíjintézet pénztára pótolja. A nyugdíjintézet pénztára ezen pótlékkal csak egyö'tödrészét vállalja an­nak az összegnek, amely az adalberti inté­zet nem létében a 12 nyugalomban élő adalbertinista paptárs után teljes összeg­ben a nyugdíjintézet alapjára hára­molnék. Megjegyzendőnek tartom, hogy ameny- nyiben az adalbertinisták járandóságának rendezése a nyugdíjintézet keretéből ki­kapcsoltatnék, akkor nem maradna más mód hátra, mint az, hogy a szóban levő érdemes oltártestvérek a különbözetet a papi segélyalapból kapják. Miután pedig a segélyalap jövedelméből évenként tete­mes összeget utalok be a nyugdíjintézet alapjába, az adalbertinisták ügyének ki­kapcsolásával sem nyert volna a nyug­díjintézet pénztára, mert a beutalni szo­kott összegnél annyival kevesebbet utal­hattam volna át a nyugdíjintézet pénz­tárába, amennyi az adalbertinistáknak adandó különbözetek összege. Ebből vi­lágos, hogy a rendezésnek ez a módja nem jár a nyugdíjintézet anyagi megrö­vidítésével. Az igazgató választmány gondos lelkiismeretességgel megtárgyalta a javas­latot, azt teljes terjedelmében úgyszólván egyhangúlag elfogadta és kérelmet inté­zett hozzám a tervezet végrehajtása iránt. Ezek után a magam részéről a ja­vaslatot mindkét részében : a nyugdijak emelését és az adalbertinisták járandósá­gának a jelzett módon való rendezését illetőleg a legkészségesebben elfogadom, azt 1918. évi január hó 1-én kezdődő ha­tállyal ideiglenesen, a legközelebbi köz­gyűlésig, amikor is a kérdés végérvé­nyesen megtárgyaltatok, törvényerőre emelem. A nyugalomdijak tehát a jelzett időponttól valamennyi már nyugalomban levő, valamint nyugdíjba vonuló papra nézve nem az alapszabályok 87. §-a alap­ján, melyet ezennel hatályon kívül he­lyezek, hanem a fent meghatározott kulcs szerint állapitandók meg. Azoknak a nyugdíjasoknak, akik a régi nyugdíjalap terhére vannak nyugdíjazva, mint eddig is, csak az alapnvugdijra lehet és van igénye. Egyébiránt minden nyugdíjas és minden sz. Adalbert intézeti tag külön értesítést veend, hogy 1918. évi január 1-től mekkora nyugalomdij illeti meg, mely továbbra is negyedévi előleges rész­letekben lesz a főegyházmegyei alapít­ványi pénztárnál nyugta ellenében fel­veendő. Nem tartom ezen intézkedéssel a fő­egyházmegyei papi nyugdíjügyet végleg rendezettnek. Sőt tudom, hogy még sok a kívánni és tenni való. Ep azért gon­dom lesz rá, hogy mihelyest az alap helyzete megengedi, a nyugalomdijak új­ból rendeztessenek, illetőleg emeltessenek. Mint eddig, úgy ezentúl is szívesen fo­gok hozni anyagi áldozatokat, hogy az alap erősödjék és a további kivánalmak­nak is meg tudjon felelni. Nem fogadhattam el azt az áldozat­kész ajánlatot, melyet több kerületnek a papsága tett, hogy a jövedelem után fizetendő 2% 8%-ra, sőt egyesek javas­lata szerint 4%-a emeltessék. Nem tudtam

Next

/
Thumbnails
Contents