Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
IV.
43 lett végbementek. Elpanaszoljam-e annak a feneketlen erkölcsi mocsárnak rohamos kiszélesedését, mely úri morálnak nevezett délibábokkal és független erkölcsnek csúfolt lidércfényekkel romlatlan népünk egészséges rétegeit is már-már magába szédítette?! Avagy hallassam-e atyai szivem jaj szavát amiatt, hogy a fejsze már a fa gyökerére tétetett s a rothadás már társadalmi s állami életünk alapsejtjéig, a család szentélyéig is elharapódzott?! Nemcsak hit- és erkölcs nélkülivé tették, de magának a családi életnek fogalmát is száműzni akarták. Avagy a hitvesi frigy szentségének figyelembe nem vétele, a házassági kötelék meglazitása, a hitvesi hűség kigúnyolása nem ezt a célt szolgálják-e? S vájjon az ily fán mily gyümölcs termett?! Gyakran férges, de sok esetben — ami a legszomorúbb — semilyen. Jaj Istenem — igy zokog fel sok anya — családunk szemefényét, reményét, egyetlen gyermekünket elnyelte a háború véres szörnyetege. De ugyanekkor egy másik jajszót is hallok, jajszavát azoknak, kik meg sem születtek, kiket áldozatul szedett egy másik szörnyetege azon bűnnek, melynek emlittetnie sem volna szabad a keresztények között s melynek leírásával nem akarom a nvomdafestéket befeketíteni. És vájjon az ilyen töredék családokban a csekély számú, az egyke-gyermek nevelése alaposabb, talán a kisebb körre összpontosított szeretet élénkebb, odaadóbb volt ? Dehogy! Minél több láng lobog a szeretet oltárán, annál jobban élesztik egymás erejét. Az igazi, a hitből táplálkozó szülői szeretet megfogyatkozásával annál nagyobb mérvet öltött a testet- lelket elpuhitó majomszeretet, mely midőn gyöngédségével gyöngéd vonzalmat akar gyermekében maga iránt ébreszteni, gyengeségével zsarnokot nevel saját fejére. S az ily gyermekek, kik erélyt nem láttak, fegyelmet nem ismernek, sem maguk erélyt kifejteni az életben nem tudnak, sem az életnek és társadalomnak fegyelmet követelő kereteibe beleilleszkedni nem akarnak. S minthogy a társadalom és az állam épületének tégláit a családok szolgáltatják, a családi élet visszafejlődése, erkölcseinek romlása a társadalmi életre is bomlasztólag hatott s légkörét annyi fertőző kórral töltötte meg, hogy" azoktól e háború rettenetes viharával kellett Istennek e világot megtisztítania. Adja a Mindenható, ki minket igazságosságában ily szigorúan sújt, hogy e fenyíték minket észretéritsen s hogy e zivatar, mely annyi értékes ifjú életet is letört, egyéni, családi s társadalmi éltünk légkörét megtisztítva, abba új élet friss ózonját, új kikezdések, lendületes kitartások erkölcsi erejét lehelje. III. a) Lelkierő és szeretet. Erkölcsi erőnk fájának nem elég, hogy gyökereivel erősen belekapaszkodjék sajátos talajába, Istenbe, hogy törzsét, ágait kifejlessze, bennök egészséges nedv keringjen, de gyümölcsöt is kell teremnie, gyümölcseit a tevékeny szeretetnek, nehogy az Úr ítélete szerint „tűzre vettessék1.“ Minthogy az apostol bajainak ösz- szességét három forrásból származtatja: az élet kevélységéből, a test kívánságából és a szemek kívánságából, orvoslásuk három gyógyszert igényel: lelkűnknek 1 Mát. 7, 19.
