Circulares literae dioecesanae anno 1916. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
X.
105 godott sok hadi játékkal és katonai gyakorlattal. V. Az ismétlő iskolák tanulói már benne vannak az élet forgatagában s igy a háború alatt annyira megszaporodtak iskolán ki- vüli kötelességeik, hogy az iskolai kötelességeknek csak nagyon nehezen tudtak megfelelni. Akik azonban iskolába jártak, bizonyára szintén: kötöttek és varrtak a katonák részére, mint inasok és gazdasági munkások dolgoztak a hadba von ült felnőttek helyett is és az iskolában tanulták szakmájuk háborús vonatkozású anyagát. Ebben a munkában sok uj, értékes gondolat vetődött fel, mely a megőrzésre érdemes. VI. Az ifjúsági egyesületek tagjai nagyobbrészt hadbavonultak vagy hadi munkát végeznek s igy az egyesületi élet legtöbb helyen szünetelt, ahol azonban tovább működhetett az egyesület, bizonyára szintén sok értékes munkáról tanúskodnak a feljegyzések. VII. 1. A tanitószemélyzet férfitagjainak egyrésze a háború kezdetén vagy később bevonult, állásukat más tanitók, tanitó- nők, nyugdíjas tanító, pap, óvónő, vagy más önként vállalkozó foglalta el. Sok helyt összevonással pótolták a hadbavo- nultakat, néhol azonban tanító nélkül maradt az iskola. 2. A hadbavonult tanító harctérre került, megsebesült, beteg lett, hősi halált halt, fogságba került, eltűnt, kitüntetést kapott, rokkant lett stb. 3. Az itthonmaradt tanitószemélyzet fokozottabb munkát végzett azáltal, hogy: több osztályt, több gyermeket tanított, segédkezett a közigazgatási munkákban, vezetett kórházat, beteget ápolt, hadi munkát végzett, részt vett a népélelmezés irányításában, liszt- és kenyérjegyek, hadisegélyek kiosztásában, vezetett napközi otthont, tanított rokkantakat, tartott fölolvasásokat és előadásokat, rendezett gyermekünnepélyeket, gyűjtött adományokat, árusított hadi jelvényeket és érmeket, segített a sajtótermékek cenzúrázásában, hadi kölcsönt jegyzett, fizetéséből áldozott, legfőképpen pedig megnyugtatta, bátorította, tanította a népet és képessé tette azt a háború diadalainak és nyomorúságainak a nagy időkhöz méltó módon való átélésére. VIII. Az iskolaszékek és gondnokságok sok helyen bizonyára rendkívüli munkásságot fejtettek ki az iskolák működésének és a tanitók és tanulók munkájának zavartalan folytatása érdekében. * A népoktatás terén minden tényezőnek arra kell törekednie, hogy egyfelől a tanítás művészetével elfeledtesse a tanulókkal a háború szomorú képeit, megóvja őket annak káros hatásaitól, másfelől arra is, hogy a háború emlékei kitörölhetetlenül vésődjenek az ifjúság leikébe és okulására szolgáljanak későbbi nemzedékeknek. Hogy a mostani rendkívüli idő nagy emlékei az iskolában is megőriztessenek és a jövőben nevelési szempontból gyümölcsöztethetők legyenek : felkérem a hazánk népoktatása terén működő összes tanerőket (tanítókat, tanítónőket, óvónőket), az iskolaszékeket és gondnokságokat, hogy a fentebb kö- rülvonalozott keretben, a felsorolt szem
