Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
33 nevelése is. A gyermek lelkében szunnyad az igazságra való törekvés és a szerint amint azt istápoljuk s a benne rejlő csirákat fejlesztjük, a szerint nevelünk is belőle jó polgárt a föld és a mennyország számára. Ha a gyermeket nem keresztény módon neveljük, a keresztény igazságok ismeretétől távol tartjuk, ezzel megfosztjuk a legerősebb alaptól és támasztól, amelyre ideiglenes és örökkévaló boldogságát alapíthatja. Egyedül a kereszténység az, mely a maga fölülmul- hatlan erejével helyes irányba terelheti, abban megtarthatja és az élet veszedelmekkel teli utjain biztosan kalauzolhatja. Voltak a pogányoknak is bizonyos nevelési elveik, melyek azonban mint célra nem vezető kísérletek elévültek s a pogánysággal együtt megszűntek. Hasonló sors várakozik azokra az ujabbkori kísérletekre is, amelyek Krisztus és az ő szelleme nélkül akarják az ifjúságot nevelni; mert igaz erkölcsi nevelést, csak a kereszténység, csak a krisztusi igazság nyújthat. Mindezekben, a mikről eddig szólottám az az élet nyilatkozik meg, a melynek szülője és hordozója Krisztus. Az az élet, a melyről az apostol Írja: „ő benne vala az élet“,1 hogy ez egy szóba foglalja össze Krisztus működésének és hatásának egész mivoltát és rendeltetését. Krisztus az emberiség elé áll e szavakkal: „én vagyok az igazság“ és tényleg magával hozta, belénk oltotta az igazságérzetet, mely mindenekfölött javunkra szolgál. 0 az utat is megjelölte az igazság elnyerésére e szavakkal: én vagyok az ut. Végül pedig, hogy a megváltás végtelen értékére és annak ránk vonatkozó gyümölcseire reámutasson, kijelenti: én vagyok az élet. Az a legnagyobb kincs, amit Krisztus az emberiségnek adhatott és ennek az életnek végtelen értéke abban a tudatban csúcsosodik ki, hogy az ő élete egyszersmind a mi életünk. „0 benne vala az élet és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világoskodik.“1 Az igazság forrása mellett tehát megnyitotta az élet forrását, melyből az élet folyama az idők végtelenségéig kiárad úgy, miként az igazság forrásából a világosság. Az életre és pedig minél jobb életre való törekvés az embernek épp úgy vele született tulajdonsága, mint az igazság keresése. Az ember élni akar s ezért keresi az élet forrását s ezt egyedül Krisztusban találja meg. „A Krisztus Jézusban éltető lélek törvénye, — úgymond szent Pál — megszabadított engem a bűn és halál törvényétől.“2 Nem a földi életről van itt szó, melynek határai megszabvák, hanem első sorban a belső életről a földön s annak koronájáról, az örök életről, mely éltetadó elemként kapcsolódik földi életünkbe, erőt, képességet ad az örök élet elérésére s ez az erő maga a Krisztus. 0 az, a ki a földi élethez uj életet csatolt, a kegyelem életét, mely a földi életbe bekapcsolódik, miként a szőlőtőbe a vessző és uj tartalommal tölti meg. „Azért jöttem — úgymond — hogy életük legyen és bővebben legyen.“3 Nem közönséges, mindennapi életet akar adni híveinek, hanem kegyelmekkel táplált erős lelki életet, a mely megtenni az örök életnek gyümölcseit. Azért is megteszi mind1 Ján. 1. 4—5. 2 Róm. 8, 2. 3 Ján. 10, 10. 1 Ján. 1. 4. 5
