Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

34

azt, a mi ez életnek ápolására szolgál. Megmondja ezt ő maga, midőn orvosnak nevezi magát, a ki a betegeket meggyógyítja,1 jó pásztornak, aki nyáját őrzi, mindnyáját ismeri s az elveszettet fölkeresi ;1 2 jó barátnak, a ki életét adja övéiért;3 szőlőtőnek, melyből a szőlővesszők erőt és életet szivnak;4 az igazság királyának mindazok részére, akik az igazságból vannak,5 az élet és a halál urának, de oly halál urának, amely jogot ad egy uj, örökké tartó életre. „0 vele temettettünk el a keresztsóg által a halálba: hogy valamint Krisztus föltámadott halottaiból az atya dicsősége által, úgy mi az élet újságában járjunk.“6

Hogyha tehát magának Krisztus Urunknak fentebb idézett kérdését intéznék ma hozzánk és kérdeznék : Mit tartotok ti Krisztus felől? mi szerepe volt és van Krisztusnak ma is a világon? a hivő lélek erős hitével, Péter bátorságával, minden habozás nélkül azt válaszoljuk, hogy Krisztus az Istennek élő Fia, hitünknek talp- és sarkköve, a világtörténelem központja, az emberi társadalom alapja és fentartója, a legszentebb kapocs, amely összeköti az eget és a földet, lelki életünk forrása „szökőkút vize az örök életre.“7 De nemcsak egyesek, hanem az egész társadalom Krisztusból meriti élete táplálékát, s ha Krisztus vezetésére bízza magát, minden porczikáját a fensőbb élet leheleté járja át úgy a családokban mint a nemzetekben és államokban. Krisztus

1 Luk. 4, 23.

2 Ján. 20, 11—16.

3 U. o. 15, 13.

4 U. o. 18, 37.

6 Rom. 6, 4.

6 Róm. 6, 4.

7 Ján. 4, 14.

mindenütt mint világmegujitó és művelődést terjesztő hatalom jelentkezett és jelentkezik most is, él és működik nem- zedékről-nemzedókre. Látják és érzik ezt Krisztus ellenségei is és csak beismerni nem akarják. Tetteik azonban annál hangosabban szólanak. Ezért tagadják Krisztus istenségét, támadják az általa alapított egyházat, a pápaságot, a papságot, mert azt hiszik, hogy ha sikerül nekik Krisztust, az Istenembert trónjától megfosztani, rombadől vele minden alkotása, megszűnik a lelkekre gyakorolt befolyása és minden hatalma. És ez az, a mit akarnak.

S azért amint maga az Üdvözitő, mikor még a földön járt figyelmeztette tanítványait és hallgatóit, úgy én is intlek Kedves Híveim az ő szavaival: „Ha valaki mondja nektek: íme itt a Krisztus, vagy amott, ne higyétek. Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket tesznek, úgy hogy tévedésbe ejtsék még a választottakat is.“1 Hallgassatok az anyaszentegyházra, mert reá bízta Krisztus Urunk az ő tanításának megőrzését, hirdetését és magyarázatát s határozottan kijelentette apostolainak: „A ki titeket hallgat, engem hallgat és a ki titeket megvet, engem vet meg, a ki pedig engem vet meg, azt veti meg, ki engem küldött“2 és „a ki az anyaszentegyházra nem hallgat, legyen neked, mint a pogány és a vámos“3 vagyis legyen olyan mint az, a ki az anyaszentegyház közösségébe nem tartozik.

A nagybőjti szent idő alatt megüljük Krisztus Urunk szenvedésének emlékét, a

1 Máté 24, 23—24.

2 Luk. 10, 16.

3 Máté 18. 17.