Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XX.
197 I. Az állami elemi népiskolában a nem magyar anyanyelvnek kisegítő felhasználása. Abban az állami elemi népiskolában, melyben az I. osztályba beirt tanulóknak nem magyar, de ugyanazon anyanyelvű V3-ad része nem érti a magyar tanitási nyelvet, a tanitó a nyelv könnyebb és sikeresebb tanítása, valamint különösen az osztatlan népiskolában rendkívül fontos időmegtakarítás céljából az I. és II. osztályban a szorosan vett tanításnál, amennyiben nyelvkészsége megengedi, a gyermekek anyanyelvét oly mértékben használja fel kisegitésképen, amennyire az a nyújtandó ismeret tisztább megértéséhez szükséges. Ahol egy iskolába több különböző, nem magyar anyanyelvű gyermek jár és e gyermekek közül azok, akik magyarul nem értenek, anyanyelv szerint külön az I. osztály népességének Vs—1/s részét teszik, ott az I. és II. osztályban a kisegitésül történő felhasználás, ha a tanitó nyelvkészsége meg- mengedi, mindegyik anyanyelven megtörténjék. Ennek a rendelkezésemnek végre- hajtásakópen utasítom Cimet, intézkedjék saját hatáskörében, hogy a kerületébe tartozó azokban az állami elemi népiskolákban, melyekben a fent megjelölt előfeltételek megvannak, a tanítás addig is, mig az anyanyelvnek kisegitésül történő felhasználása tárgyában kiadandó kimerítő utasítás elkészül, a következő rövid útbaigazítás értelmében történjék. Előre bocsájtom, hogy az anyanyelv, mint kisegitőnyelv csupán akkora területen használtassák, amennyit a magyar nyelvre való tanítás könnyítése és a magyar nyelven történő tanulás eredményessé tétele megkíván. Az anyanyelv felhasználása tehát csupán módszeres eljárást s nem magyar nyelvre való fordítást jelent. Ez az eljárás azonban minden tárgy tanításában megjelenik s a tanítás folyamán a következőképen alakul. Amikor valamely magyar szót kell megtanítani, a fogalom megértését célzó szemléltetés, cselekvés, vagy cselekedtetés után, csupán a fogalom biztos megértése céljából először az anyanyelvi elnevezést mondjuk, vagy — ami a fogalom biztos megértését mutatja — mondatjuk ki, mely után nyomban következzék a többször hangoztatandó magyar elnevezés. Az e fokozatot követő mondatalkotás, valamint az uj szónak beszélgetés alapján történő megerősítése azonban az eredmény biztosítása céljából pusztán magig and történjék. Mig ez eljárás biztosítja egyrészt azt, hogy a gyermek a használt magyar szó alatt, mindenkor a való fogalmat fogja érteni, tehát nem ad a szónak más tartalmat, másrészt nagyon megkönnyíti azoknak az elvont jelentésű magyar szavaknak megtanulását, melyeknek megértése a saját anyanyelvűk felhasználása nélkül sok idő és energiafogyasztással jár. A mondottakból a tanítói eljárásnak a következő fokozatai alakulnak ki: 1. A fogalom megértetése szemléltetés, cselekvés vagy cselekedtetés alapján. 2. Szükség esetén az anyanyelven történő megnevezés, vagy amikor csak lehetséges, megneveztetés. 8. A magyar kifejezés közlése. 4. Az uj szónak magyar beszélgetés keretében történő begyakorlása. Az eljárásnak az egyes tantárgyaknál való alkalmazására megjegyzem, hogy az anyanyelven történő kisegítés minden olyan alkalommal megtörténjék, amikor a tanitó a helyes megértetés céljából azt szükségesnek látja. A dolog természetéből 30
