Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
30 szélesebb sugarakban terjesztettek. Mindez azonban csak egyes sugár, fénykéve maradt, mert az istenség teljes fényének felfogására az emberiség szemei még gyengék valának. Mikor azonban az idők teljessége elérkezett, a menny beli Atyának egyszülött Fia e hatalmas szóval lép az emberiség elé: én vagyok az igazság s ezzel az evangélium korszakát nyitja meg. Nem azt mondja Krisztus Urunk: én hozom az igazságot, hiszen olyanok az ókorban is akadtak, a kik a világ elé tártak egyes igazságokat, a melyeket elméjükkel fölfedeztek. Krisztus azt mondja: én vágyóit, a világ világossága, én vagyok az igazság. Es e kijelentésekhez híven, miként tanításából látjuk, az igazságot a maga teljességében, a mennyire az emberi elme azt fölfogni képes, megmérhet- len becsű szellemi kincsként tárta föl, továbbá az igazságnak kimerithetlen ter- mókenységü csiráit szórta szét, a melyeket az egyház, mint az igazság hordozója és Krisztus művének folytatója virá- goztat és gyümölcsöztek Krisztus a világ világossága s az első, amit nekünk juttatott az igazság volt. A világmegváltás nagy munkájának ugyanis az igazság hirdetésével kellett kezdetét vennie, a melynek ismeretére az ember saját erejéből el nem juthatott. „A nép — olvassuk szent Máténál — mely sötétségben ül vala, nagy világosságot láta és a halálárnyék tartományában ülőknek világosság támada.“1 E világosság első sorban maga Krisztus, az igazság napja,2 mely a pogány világ sötétségét és az ó-szövetség homályát szétoszlatja. E napból áradnak ki a fénysu1 Máté 4, 16. 3 Mát. 4, 2. garak húsz századon át az emberiségre, kiáradnak pedig Krisztus tanitása, evangéliuma által. Krisztus mint az igazság hirdetője s maga az igazság az emberiséget mindenek előtt az igaz Isten ismeretére tanította. Hiszen az Isten ismerete minden igazságnak próbaköve és a vallásnak alapja. Krisztus tanitása tárta föl előttünk az Istenség mélységes titkait, melyek előtt a puszta emberi elme homállyá tör- pül. 0 nyújtott fölvilágositást Isten személyéről, melyről a Krisztus előtti világnak fogalma sem volt. 0 általa tanultuk megismerni Teremtőnket, a kinek felelősséggel tartozunk, azt az Istent, a ki szigorúan igazságos, egyszersmind azonban végtelenül irgalmas biránk. Hogy pedig félelem nélkül és bizalommal közeledhessünk hozzá, megtanít arra, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, a kit tisztelnünk és szeretnünk kell. Ebből kifolyólag hirdeti, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, a miáltal nemcsak szorosabb viszon}rba jutottunk Istennel, hanem egyúttal oly magaslatra emelkedtünk, amelyről a pogányság álmodni sem mert. De magának az életnek terhét is most már máskép viseljük ama tudatban, hogy a mindenható és igazságos Isten egyúttal a mi jóságos Atyánk, aki gondot visel reánk. S igy válik az Istenben való hit minden jónak és erénynek forrásává s a hitnek alapja és kezdete Krisztus. „Az atyát nem ismeri senki, hanem a hu és a kinek a fiú ki akarja jelenteni.“1 Az Isten igaz ismeretével kapcsolatos az emberismeret. A Krisztusi igazságnak fénye mellett az emberismeretnek is birtokába jutottunk. Mi az ember, miért 1 Máté 11, 27.
