Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

31

van a földön, mi életének célja? Mind olyan kérdések, melyekre nézve az ókori világ szintén sötétségben tapogatódzott. Mindezekre azonban az ujabbkori Istentől elpártolt s hitetlen tudomány sem tud válaszolni.

Sem a lélek valódi értékéről, sem annak halhatatlanságáról, sem Istenhez, sem az örökkévalósághoz való viszonyá- ról helyes fogalma nem volt. Krisztus világosit föl az ember lelkének mivoltáról, méltóságáról, helyzetéről az erkölcsi és anyagi világban. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? vagy mi váltságot ad az ember leikéért?“1 A lélek e megbecsülhetlen értékével szemben a világ és javainak becslése is megváltozott. Most már a lélek a földi múlandó javakkal ellentétben soha el nem múló értéket képvisel és Krisztusban, vele egyesülten örök javak szerzésére képesült. Krisztus által ébredtünk tudatára annak, hogy eszes, a jóra képes szabadakarattal rendelkező lények vagyunk s nem játéklabdái a felsőbb hatalmaknak, hanem öntudatos lények, a kik tetteinkért Istennek felelősséggel tartozunk, viszont azonban oltalmára mindenkor számíthatunk, tőle amint jutalmat kaphatunk, úgy büntetést is érdemelhetünk.

Midőn Krisztus az örök élet jutalmát és büntetését hirdette, ezzel az embernek nemcsak személyes öntudatát fejlesztette, hanem a lelki élet útját is megmutatta, mely a hit megvallásában és az erények gyakorlásában nyilvánul. „Az hisz igazán — mondja Nagy sz. Gergely — a ki tettekkel gyakorolja azt, a mit hitével vall.“2

1 Máté 16, 26.

2 S. Greg. M. Hóm. 26 in Evang.

A keresztény életszentségnek számtalan példája, a melyről az egyház történelme tesz tanúbizonyságot, az emberi méltóságnak, szabadakaratnak és annak jelei, hogy Krisztus kegyelme működött bennök s hogy ezekhez hasonlókat sem az ókori pogányság sem az újkornak Krisztustól elpártolt erkölcstana sem képesek fölmutatni.

Krisztus azonban még ennél is többet tesz: a hit országát alapította meg. Hogy a megváltás nagy művét az emberekben megvalósíthassa, lelki országot alapított, melyben a hit a megújulás és az igazság elnyerésének alapjául szolgál. Hit által akarta a világot megújítani és az emberiség újjászületését megteremteni, amint hogy az ő lelki országa a világot tényleg meg is hódította s átalakította. Krisztus teremtő ereje az emberi lélekre hatott, hogy abban a hit, remény és szeretet trónját fölállítsa.

Ezzel egyidejűleg oly hitközösséget teremtett, a milyennek példáját nem találjuk s ennek kellett az emberiségben uj életet létrehoznia s ekkép a világot megújítania. A Krisztusban megszemélyesített igazság tehát mint tevékeny hatalom jelent meg az emberiség történetében s mint élő hatalom uralkodik bennünk. Országának alapja és végcélja az örökkévalóság, működő, hajtó ereje az igazság s a mi Krisztus óta a világon nagy és magasztos mű létesült, ez az igazságban és a hitben leli forrását. A hittel párosul a remény, és a szeretet országa és a hit diadala mellett helyet foglal a remény, mely a hivő életét elviselhetővé s utolsó óráját édessé teszi és megkönnyíti. Mindezt a régi, Krisztus előtti világ nem ismerte: azért nevezte őket az apostol szeretet nél