Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

29

Isten és ember is egy személyben. Krisztus oly koronát visel homlokán, melynek legdrágább köve az istenség s előtte az emberiség imádva hull térdeire. E drága ékkövet szeretné a hitetlenség Krisztus koronájából kitörni, hogy helyébe hamis köveket illesszen. Már pedig a történelem Krisztusa csakis az istenség drágaköves koronájával homlokán az igazi Krisztus s csakis mint ilyen a mi Megváltónk, alapítója és feje az anyaszentegyháznak, a családnak és a társadalomnak alapja s mindvégig fenmaradó rendithetlen ereje.

Lássuk tehát röviden Krisztusnak valódi az igazságnak megfelelő képét, úgy miként azt az evangélisták minél egyszerűbb, annál igazibb vonásokkal rajzolják.

Krisztus Urunk azért jött a földre, hogy a világot megváltsa. Nem ezt a látható világot, hanem a benne lakó embereket. Mit hozott tehát a világnak? s mit fogadott el Krisztustól, mit tett magáévá a világ Krisztus tanitásaiból, tetteiből? Mily javaknak lett a világ általa részesévé? Ha e kérdésekre megfelelünk, Krisztus igazi képét is megismertük.

Szent János evangéliumának kezdetén azt irja Krisztusról: Láttuk az ő dicsőségét, mint az atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal.1 Az apostol e szerint arról tesz bizonyságot, amit maga Krisztus Urunk Keresztelő sz. János tanítványainak mondott: „Jelentsétek meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok“,1 2 majd a zsidóknak: „ha nekem nem akartok hinni, a tetteknek higyetek.“3 Vagyis Krisztus személyét cselekedetei nélkül

1 János 1, 14.

2 Máté 10, 4.

8 Ján. 10, 38.

megérteni nem lehet, mert az ő istenemberi személyisége tanításaiban, tetteiben nyilatkozik meg. Nézzük tehát be- vált-e és mennyiben Krisztus tanítása és működése ?

A feleletet maga a világtörténelem adja meg, amennyiben bizonyságot tesz róla, hogy Krisztustól indult ki a világ erkölcsi átalakulása és megújulása, miáltal az ő személye és tanítása az isteni hatalom fényét tükrözi vissza.

Krisztus Urunk a nyilvánosság elé léptekor életprogrammját ekkép hirdeti a népeknek: „én vagyok a világ világossága“,1 „én vagyok az ut és az igazság és az élet.“2 „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megnyugtatlak titeket.“3 És a világ csakugyan hozzájött és megváltást nyert bűneitől; hitet és erőt nyert a szenvedések elviselésére, a halál legyőzésére. Hozzá jött azért, hogy megtalálja, amit kezdettől fogva keresett, az utat, az igazságot és az életet is megtalálja nála, a ki e feladatot mennyei Atyjától kapta.

Az ember természeténél fogva úgy vágyakozik az igazság után, mint a szem a világosság után és saját természete ellen cselekednék, ha e törekvésről lemondana. E természetünkben rejlő törekvésnek végcélja pedig mindenkor maga az Isten, minden létnek alapja, az igazság és világosság forrása. E törekvésnek bizonyítékait találjuk az ókori pogány görögöknél, a rómaiaknál és nyomaira akadunk még a barbár népeknél is. A választott nép Isten különös kegyelméből a kinyilatkoztatás által rendkívüli világossághoz jutott, melyet a próféták egyre

1 Ján. 9. 5.

2 Ján. 14, 6.

8 Mát. 11, 28.