Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

II.

28 nélkül amint valódi hitünk nem volna, úgy Krisztus meg nem jelölte volna az igazi utat, amely végcélunkhoz vezet; pedig Krisztus maga mondotta, hogy ő az ut, az igazság és az élet.1 De ezek nem tudják, vagy nem akarják tudni a kü­lönbséget a hit között, mely az Isten tekintélyére támaszkodik és mely a szivet melengeti és erősiti, és a tudomány között, mely csak a rideg észből merít, mely a szivet üresen hagyja és amely az embe­riségnek hit utáni szomját csak növelni képes. Nem, ez nem Krisztus, ez nem a világ Megváltója. Azokról, a kik Krisztus létét is ta­gadásba veszik, vagy azt a mondák kö­rébe utalják, bővebben szólani is fölös­leges. Egy képzeleti Krisztus legkiáltóbb ellentéte az igazi Krisztusnak. Egy kép­zeleti Krisztusnak ellenmond mindaz, a mi a valódi Krisztus nyomában tá­madt. Hiszen Krisztus nem hizeleg az emberiségnek, sőt inkább ellenmond an­nak; őt a rosszról a jóra, a kevélységről az alázatosságra, az önző szeretetről a valódi felebaráti szeretetre, a testi vá­gyakról az önmegtagadásra, a romlott­ságról a szentségre téríti. Nagy, a világ végéig tartó harc volt az, amelyet meg kellett vívnia isteni küldetésében ellen­ségével, a romlott emberi természet szen­vedélyeivel és gonosz indulataival, az Istentől elpártolt tudománnyal és a harc­ból győzedelmesen került ki Krisztus. Ilyen harcot egy a monda köréből ki­emelkedett Krisztus meg nem vívhatott, ily győzelmet nem arathatott volna, már pedig ő maga mondja: „Én meggyőztem a világot.“2 Ha Krisztus Urunknak az ő ellen­1 János 14, 6. 2 János 16, 33. ségei által festett hamis képét elfogad­nék, akkor el kellene fogadnunk azt is, hogy a tizenkét tudatlan apostol e nagy reformátor, bölcselő vagy mondái Krisz­tus nevében változtatták meg a világ színét, az ilyen Krisztus nevében alapí­tották az egyházat, ez álomszerű álla­potban terjesztették és az emberekkel el­fogadtatták a legmélységesebb, az emberi ész elől elrejtett titkokban való hitet a szigorú erkölcsöket, a legbölcsebb törvé­nyeket, a melyeket az ókor legnagyobb bölcsei, leghatalmasabb uralkodói kigon­dolni és végrehajtani nem tudtak. To­vábbá a képzeleti vagy mondái Krisz­tusért milliónyi vértanú ontotta volna vérét, számtalan nagy lélek pazarolta volna tudományát, alkotta volna a leg- remekebb műveket, áldozta volna föl va­gyonát, koronáját, szabadságát, minde­nét ?! Akkor az egész Krisztus, az egyház s annak intézményei, az apostolok, az egyházatyák és tudósok, a keresztény család és társadalom, mind csak hazug­ság és ámítás lenne, ha Krisztusnak a. szabadgondolkozók és hitetlenek által alkotott képe a valóságnak megfelelne. S mi ndezeket meg sem tud nők magya­rázni s úgy állnának előttünk mint oly alkotás, a melynek okát adni nem tudjuk. De hála Istennek mindettől nem kell tartanunk. Nyilvánvaló, hogy azok a ha­mis képek és ábrázolások, a melyekről imént szólottám, csak arra valók, hogy az eltévelyedést és a hitetlenséget a jó­zan ész előtt igazolni látszassanak akkor, midőn Krisztus Urunknak és az általa alapított egyháznak az emberi társada­lomban való életadó, áldásos szerepét kétségbe vonni és működését ferde világí­tásba helyezni igyekszenek. Mert Krisztus

Next

/
Thumbnails
Contents