Circulares literae dioecesanae anno 1914. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Csernoch principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
II.
28 nélkül amint valódi hitünk nem volna, úgy Krisztus meg nem jelölte volna az igazi utat, amely végcélunkhoz vezet; pedig Krisztus maga mondotta, hogy ő az ut, az igazság és az élet.1 De ezek nem tudják, vagy nem akarják tudni a különbséget a hit között, mely az Isten tekintélyére támaszkodik és mely a szivet melengeti és erősiti, és a tudomány között, mely csak a rideg észből merít, mely a szivet üresen hagyja és amely az emberiségnek hit utáni szomját csak növelni képes. Nem, ez nem Krisztus, ez nem a világ Megváltója. Azokról, a kik Krisztus létét is tagadásba veszik, vagy azt a mondák körébe utalják, bővebben szólani is fölösleges. Egy képzeleti Krisztus legkiáltóbb ellentéte az igazi Krisztusnak. Egy képzeleti Krisztusnak ellenmond mindaz, a mi a valódi Krisztus nyomában támadt. Hiszen Krisztus nem hizeleg az emberiségnek, sőt inkább ellenmond annak; őt a rosszról a jóra, a kevélységről az alázatosságra, az önző szeretetről a valódi felebaráti szeretetre, a testi vágyakról az önmegtagadásra, a romlottságról a szentségre téríti. Nagy, a világ végéig tartó harc volt az, amelyet meg kellett vívnia isteni küldetésében ellenségével, a romlott emberi természet szenvedélyeivel és gonosz indulataival, az Istentől elpártolt tudománnyal és a harcból győzedelmesen került ki Krisztus. Ilyen harcot egy a monda köréből kiemelkedett Krisztus meg nem vívhatott, ily győzelmet nem arathatott volna, már pedig ő maga mondja: „Én meggyőztem a világot.“2 Ha Krisztus Urunknak az ő ellen1 János 14, 6. 2 János 16, 33. ségei által festett hamis képét elfogadnék, akkor el kellene fogadnunk azt is, hogy a tizenkét tudatlan apostol e nagy reformátor, bölcselő vagy mondái Krisztus nevében változtatták meg a világ színét, az ilyen Krisztus nevében alapították az egyházat, ez álomszerű állapotban terjesztették és az emberekkel elfogadtatták a legmélységesebb, az emberi ész elől elrejtett titkokban való hitet a szigorú erkölcsöket, a legbölcsebb törvényeket, a melyeket az ókor legnagyobb bölcsei, leghatalmasabb uralkodói kigondolni és végrehajtani nem tudtak. Továbbá a képzeleti vagy mondái Krisztusért milliónyi vértanú ontotta volna vérét, számtalan nagy lélek pazarolta volna tudományát, alkotta volna a leg- remekebb műveket, áldozta volna föl vagyonát, koronáját, szabadságát, mindenét ?! Akkor az egész Krisztus, az egyház s annak intézményei, az apostolok, az egyházatyák és tudósok, a keresztény család és társadalom, mind csak hazugság és ámítás lenne, ha Krisztusnak a. szabadgondolkozók és hitetlenek által alkotott képe a valóságnak megfelelne. S mi ndezeket meg sem tud nők magyarázni s úgy állnának előttünk mint oly alkotás, a melynek okát adni nem tudjuk. De hála Istennek mindettől nem kell tartanunk. Nyilvánvaló, hogy azok a hamis képek és ábrázolások, a melyekről imént szólottám, csak arra valók, hogy az eltévelyedést és a hitetlenséget a józan ész előtt igazolni látszassanak akkor, midőn Krisztus Urunknak és az általa alapított egyháznak az emberi társadalomban való életadó, áldásos szerepét kétségbe vonni és működését ferde világításba helyezni igyekszenek. Mert Krisztus
