Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

III.

27

jó szülők istenes életüket, magát a Szentleiket élik bele gyermekeikbe; „sermo vivus“, élő beszéddé válik életük. Tanaik, szavaik életükben eleven kifejezést nyernek s ezzel az eleven élettel hatnak gyermekeikre. Egy hires angol mondja: istenes életet, fegyelmet s bizalmat nem lehet beszéddel tanítani. Sokszor az édes anya vagy atya néma arckifejezése vagy tekintete, ha igazi erkölcs s jámborság lakik lelkűkben, kihatóbb tanítást ad, mint egész könyvtárak.

Tanítsuk a gyermeket tiszteletre, fegyelemre s önmegtagadásra az erkölcsi renddel s Isten parancsaival szemben, hogy folyton hallja, hogy van, amit szabad s van, amit nem szabad tenni s ugyanakkor lássa, hogy azt nem teszi meg sem az apa, sem az anya, tehát neki sem szabad. Szoktassuk rá, hogy mindenben rendet s mértéket kell tartani s lássa a gyermek, hogy azt megtartják mindnyájan, szülők is, tanítók is. Vezessük be a gyermek életébe a rendet s mértéket s követeljük meg, hogy ahhoz tartsa magát s azt szívesen s úgy tegye mint valamit, amit nem a parancs miatt, hanem azért kell tenni, mert szép és jó. Vigyázzunk a gyermekekre, hogy mit s mennyit s hogyan esznek s isznak; szeszes italokat ne adjunk nekik; vigyázzunk testtartásukra, hogy illedelmesen álljanak, üljenek, járjanak; hogy illedelmesen beszéljenek s durva szavaktól s kifejezésektől tartózkodjanak; vigyázzunk öltözködésükre, hogy mindig szemérmesek s egyszerűek legyenek; gondoskodjunk, hogy a gyermekek, főleg fiuk s leányok egy ágyban ne háljanak. Legyen szemünk a gyermekek játékaira, hogy ne bujdossanak, ne titkolódzanak s nyerjük meg szeretettel bizalmukat, hogy kérdéseinkre

ne hazudjanak, hanem őszintén s egyenesen beszéljenek. Ha bizonyos fogyatkozásokat látunk, igyekezzünk komolyan, de szeretetteljesen lelkűkre beszélni, hogy a gyermek lássa, hogy neki okvetlenül kell engedelmeskednie s attól nem szabadul, de hogy ugyanakkor tapasztalja is meg azt, hogy mindezzel csak javát akarják. A durvaságtól durva lesz a gyermek lelke s megkérgesedik a szive s érzéseiben s gondolataiban saját útjaira tér. Óvjon meg ettől szeretetünk s tiszteletünk a gyermek lelke iránt s segítsen meg arra, hogy a gyermek értse meg a jóakaratot s hogy a jó példára hajtva, maga is jó akarjon lenni.

Azonban, Kedves Hívek, a gyermeket nemcsak a szülők s a család környezi, hanem környezik azt ismerősök és pajtások, az emberek viselkedése és szóbeszéd, környékezik az utca, a falu vagy város; a képek, metyeket lát; könyvek, melyeket olvas, mind veszedelmeket rejthetnek számára. Sok szülő panaszkodik, hogy nem bir gyermekével, hogy az, bármennyit is beszéljen neki, szélnek ereszti szavát. Erre nézve azt kell tekintetbe vennünk, hogy a gyermek nemcsak a szülői házban, nemcsak az iskolában, hanem az utcán, rossz pajtások közt, alsóbb rendű szórakozásokban is, talán korcsmában is megfordul ; leikébe szivárog, emlékezetébe oltódik ott sok benyomás. A gyermekeket e veszélyektől távol kell tartanunk s nem szabad őket szabadjukra bíznunk. Ha valahol, hát főleg a nevelésben van a hanyagságnak s a kötelességmulasztásnak sok módja, melyet mind el kell kerülnünk, ha nem akarjuk, hogy megméte- lyeztessenek gyermekeink s főleg a házon kivül ólálkodó sok veszedelemmel szemben meg kell tennünk óvintézke