Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

III.

28

déseinket. Nagy veszélyt rejtenek magukban a zsengekoru s testileg s értelmileg fejletlen ifjúságra nézve az alsóbb rendű szórakozások, mulatóhelyek, mozgószin- házak, melyek most már nagyobb helyeken is fölkínálják mutatványaikat; legyen az ifjúság nevelőinek, lelkészeknek és szülőknek gondjuk e vállalatokra s ha kifogás alá esnek, forduljanak a közigazgatáshoz, mely a közerkölcsöt érintő bajokban bizonyára el fog járni. Óvjuk meg a gyermekeket s a serdülő ifjúságot, hogy rossz olvasmány ne kerüljön kezeibe s ahogy vigyázunk egészségére, hogy meg ne fertőztessék s ruháira, hogy be ne sárosodjanak s össze ne piszkolódjanak, úgy legyen gondunk arra is, hogy a ponyvairodalom, a rossz könyvek, újságok s iratok meg ne fertőzzék s a szennyirodalom be ne piszkitsa lelkét. Az erkölcsrontó irodalom valóságos méreg, mely romlásba dönti a fiatal nemzedéket, mert bűnre hiv föl s megismerteti a vétkezés útjait s módjait s csúnya képeivel s elbeszéléseivel természetellenes túlsúlyra emeli az éretlen, nemi hajlamokat s uralkodókká teszi azokat a fiatal lélekben. De nemcsak a rósz olvasmányoktól kell ifjainkat megóvnunk, hanem szülőknek s nevelőknek állást kell foglalniok a szemérmet sértő falragaszok, az érzékiség felgerjesztésóre szolgáló képek, a hirdetési cédulák ellen. Hisz az ifjúságot ingerli s izgatja az, amit a könyvesboltok s trafikok kirakataiban annyira hirdetnek s szeretné megismerni azt, ami ily behi- zelgően és sokat ígérőén lép eléje. Ez az inger kedves, ez a méreg édes; ha keserű volna, nem volna veszélyes. E sóvár vágyat a merő tiltás vagy büntetés nem töri le, sőt esetleg még fokozza a kíváncsiságot. Nekünk e dolgokat nem szabad

úgy tiltanunk, hogy ingereljük a gyermeket, hanem úgy, hogy egyéniségünkről s föllépésünkről leolvassa, hogy ugyancsak silány s hitvány lehet az ilyen könyv vagy kép s nem méltó ő hozzá. Amellett azonban ne legyünk türelmesek az oly boltosok iránt, kik erkölcsrontó könyveket vagy ledér képeket tartanak kirakatukban s árusítanak gyermekeknek vagy fiatalkoruaknak, hanem forduljunk közbelépésért a bírói vagy közigazgatási hatósághoz is.

Még egy pontot kell e részben figyelmetekbe ajánlanunk. Vigyázzatok arra is, hogy kikkel társalognak gyermekeitek s ne hagyjátok őket rossz pajtások közt. A gyermekek maguk nagyon jól tudják, hogy kik a rossz pajtások s mennyi illetlenség és rosszaság keveredik egyes játékaikba. Gyermek s gyermekjáték, távolról nézve merő ártatlanságnak s naivságnak látszik, de ha közelebbről vizsgáljuk, megdöbbenünk azon, hogy mennyi romlottság rejtőzhet 9—10 éves gyermekek barátkozásában s játékaiban, főleg olyan gyermekeknél, kik magukra vannak hagyatva s kiknek nevelője az utca s a sok rossz hajlandóság. Buzgó nevelők és hitoktatók néha a romlás örvényeit fedezték föl, melyekbe a gyermekeket kivált a kisebb városokban a kíváncsiság s a csintalanság sodor. Sok szülő nagyon gondatlan e részben s azzal kecsegteti magát, hogy az ő fia, leánya jó gyermek; nem értesül a gyermeket környékező veszélyről s azért gondolja, hogy nincs benne romlás. Hát legyen igy, kedves liivek, kívánjuk szivünkből, de az bizonyos, hogy a gyermek sok ki- sértés közt él, bizonyos, hogy könnyen romlik s épp azért legyen gondunk, hogy amit a szülői ház s az iskola épít, azt