Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

III.

32

s tanítókkal egyetemben a leglényegesebb szolgálatot teszik a gyermek nevelésének.

Fontoljuk meg először, mily hathatósan nyúl bele Jézus a bünbánat szentségében a gyermek leikébe s mily nagy segítségére van itt a jó nevelésnek.

A penitenciatartás szentsége a lelkiismeret ébresztésének s a lelkiismeret irányításának szentsége. Az a szentség, hol a zárkozott szivek is megnyílnak s a gyermekek, akikkel nem bir senki s akik bizonyos kérdésekben némák mint a sir, bizalomra gerjednek. A penitenciatartás szentsége egyszersmind a leghathatósabb egyéni eligazításnak eszköze, amire ugyancsak szüksége van a gyermeknek. Mert erkölcsi életét illetőleg mindenekelőtt szüksége van éber lelkiismeretre, mely tudja mi a jó, mi a rossz s mely észreveszi a maga módja szerint a bűn s az erény útjait. Nem azt mondom én ezzel, hogy oly kérdéseket intézzünk hozzá, melyek megzavarják s ahelyett, hogy jól tájékoztatnák, inkább akadályozzák a jóban. Isten ments! Ehhez oly tapintat s tartózkodás kell, mely a lelki- pásztorokban úgy is megvan. De másrészt bizonyos az is, hogy a gyermeket ki kell oktatni az erkölcsi törvényre s állapotbeli kötelességeire s a helyes tájékozódást nem lehet e részben reá bízni. Azt nem neki kell kitalálnia, hanem azt kapja ő, mint kaptuk mi mindnyájan a kinyilatkoztatást közvetítő tekintélytől. Ez a tekintély nemcsak megismerteti velünk a jót, hanem rásegít arra, hogy azt szeressük is s igy tesz a jó lelkiatya; az nemcsak lelkére köti a gyermeknek, hogy a törvényt meg kell tartania, mert azt az Isten parancsolta, aki a jókat jutalmazza s a gonoszakat bünteti; hanem az rásegiti a gyermeket, hogy a jót

szeretetből tegye, mert azt Isten követek, aki javunkat akarja s lelkünk szépségére féltékeny; rásegiti a, gyermeket, hogy a törvény nyel s a kötelességgel szemben az legyen első gondolata: ez jó, mert ezt az Isten akarja; ez nekem is jó, mert ő mindig javamat akarja.

Lehetnek a gyermeknek rossz szokásai ; lehetnek erkölcstelen tettei, melyeket nem ismer föl bűnöknek vagy legalább nincs fölkeltve azokkal szemben kellőleg lelkiismerete. Megesik ez főleg elhanyagolt gyermekekkel, kiket rossz pajtások tanítanak illetlenségekre. Mily fontos dolog már most e szivekbe belehatolni, kísértéseiket, fölfogásukat, nehézségeiket megismerni ! Nincs erre alkalmasabb mód, mint a szentségi kikérdezés, ahol az ember a gyermeket egyénileg kezeli s tanácssal ellátja. E kikérdezésnek természetesen nagyon vigyázva kell megtörténnie s úgy kell azt folytatnunk, hogy a gyermek bizalmát megnyerjük s hogy a lelkének jó barátját lássa bennünk. Buzdítson erre mindnyájunkat a nagy föladat, hogy lelkekkel állunk szemben, kiket szorgosan kell kezelnünk s behatóan s okosan tanítanunk, hogy ezáltal öntudatra segítsük bennük a nemes érzést s ők tudva, akarva forduljanak el a rossztólajóhoz. De buzditsonegyszersmind az Ur Jézus szándéka s nagy szeretete, ki e szentségi erőket rendelkezésünkre bocsátotta s érezteti velünk, hogy gyermekeinkkel szemben is igaz, hogy „az Ur ereje ott vala azok meggyógyitására.“ (Luk. 5. 17.)

Ez az erős, bízó lelkületűnk ki fog sugározni a gyermekekre s megszállja őket lassanként az erő tudata, hogy Jézus kegyelmével minden rossznak ellenállhatnak. Nagy eredmény, ha a gyermekek