Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
65 70 75 80 85 90 95 154 Dr. Porubszky Géza s.-lelkész Ipolyság, Poór Sándor pleb. Keszegfalva, Petrásek Ágoston pleb. Bakabánya, Pathy Gyula könyvtárőr Esztergom, Pathy Gyula pleb. Yelsécz, Perger Lajos esp. pleb. Esztergom, Gr. Pongrácz Adolf v. püspök, prép. Vágujhely, Polcsák Endre pleb. Alsópalojta, Dr. Robitsek Ferenc vicerector Budapest, Dr. Reindl Román pleb. Szete, Radnay Győző pleb. Ludáiw, Rákóczy József pleb. Üzbég, Stefanovich János pleb. Alsórécsény, Sankovits László pleb. Csiffár, Simor Móricz pleb. Nagycétény, Számord Ignác lelkész, pápai káplán Esztergom, Székesváry Imre pleb. Köbölkút, Szabó János hitoktató Budapest, Szabó Gyula pleb. Tardos, Stampf Rezső káplán Nagysalló, Teplán Gergely segéd-lelkész Ersek- vadkert, Tarány István hitoktató Budapest, Torna Imre s.-lelkész Lekér, Dr. Tóth Kálmán theol. tanár Esztergom, Treszkony Ernő s.-lelkész Modor, Török Zoltán hitoktató Budapest, Urbán Pál pleb. Felsősipók, Wiedermann János pleb. Pozsonysárfő, Varga József adm. Királyrév, Vázsonyi József esperes pleb. Duna- szerdahely, Weinmann Sándor főgimnáziumi tanár Budapest, Wellner Lőrincz hitoktató Budapest, Zemanek Vince pleb. Ásvány, Zboril Albin hitoktató Budapest, Azler Emil hitoktató Miskolc. Cum omnes catholicos Ecclesia materno studio complectatur, tum peculiari quadam sollicitudine caritatis eos prosequitur, qui, ut victum labore quaerant, aut meliorem sibi fortunam comparent, relicto natali solo in longinqua migrant, ubi saepius eis timendum est, ne, dum mortalis vitae rationibus prospiciunt, lamentabilem sempiternae iacturam faciant. Plura enim et illustris Nostri Decessoris et Nostra testantur acta, quanto opere Apostolivá Sedes bonorum societates foveat in salutem emigrantium institutas, quan- tamque praesertim adhibeat curam, ne Antistites sacrorum patiantur in re tam gravi pastoralem industriam suam desiderari. Iam vero, cum ob aucta populorum commercia et expeditiores commeatus ali- asque causas plurimas, quotidie in immensum crescat emigrantium numerus, intelligimus Nostri muneris esse idoneum aliquod reperire providentiae genus, quo quidem horum omnium filiorum temporibus succurramus. Equidem valde commovemur maximis periculis, in quibus religio moresque versantur tot hominum, qui, ut plurimum, ignari regionis et linguae, atque ope sacerdotum suorum destituti, spiritualis vitae adiumenta nec ipsi sibi parare possunt, nec, quantum satis est, exspectare ab Ordinariis locorum aut a consociationibus iis, quae in id sunt institutae. Quae vero ad medendum his tantis incommodis excogitata sunt, optatum non solent habere exitum, propterea quod eorum, qui in hac gravissima causa elaborant, laudabiles conatus aut operis magnitudine superantur aut consensum et unitatem saepe non assequuntur. — Nos igitur, tempus esse iudicantes necessitatibus tam magnae multitudinis stabili quadam ratione in perpetuum subveniendi, Nr. 5995. De catholicorum in exteras regiones emigratione.
