Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XV.

igy szóla hozzájok: „Az égbolt arculatát meg tudjátok különböztetni, de az idők jelét nem tudjátok megérteni.“ (Mát. 16, 1-3.)

És ugyan minő jelekre gondolt az Ur Jézus, melyeket meg kellett volna figyelniök és megérteniük a farizeusoknak? Mit értett az Ur Jézus e szavak alatt „az idők jele“ ? Kétségkívül értette azokat a csodákat (jeleket) és jövendöléseket, melyek a messiási időre vonatkoztak és amelyek benne beteljesedtek, a minő volt az imént miveit csoda is, mikor annyi népet két kenyérrel jól tartott.

Krisztus volt az idők jele az emberiség egész folyamán. Már ott a paradicsomban vele mint az idők jelével találkozunk. Az idők jele volt ugyanis a Messiás megigérése. Ezzel a jellel mentek ki ősszüleink a paradicsomból, ez volt az egyedüli vigasztalás, melyet magukkal vittek a bűnbeesés után. A patriarchák korában a Messiás eljövetelének várása, volt az idők jele. És az ó-szövetségen végig vonult az előkészület a Messiás eljövetelére. Az ótestamentomban ezen előkészület volt az idők jele. És mikor a Messiás megjelent, az általános béke, mely Augusztus idejében beállott, volt az idők jele jelezvén, bogy most jön a béke fejedelme. Közvetlen születésekor pedig a bethlehemi jászoly, az angyalok éneke, a rendkívüli csillag valának az idők jele. És 80 esztendő múlva a csodák, a jövendölések beteljesedése, az evangélium hirdetése, kér. sz. János tanúskodása volt az idők jele. És később az egyház életében a martiromság kora, a kereszténység csodálatos terjedése, a barbár népeknek a népvándorlás idejében a kereszt igájába meghódolása, a keresztény császárság megalapítása és a középkorban a keresztény hitbeli tanoknak a scholasz- ! tika által rendszerbe foglalása, később a reneszánsz feltámadásával és kinövéseinek I meggátolására a nagy reform-zsinatok s különösen a trienti szent zsinat, ezek voltak az idők jele, melyek mozgásba hozták az emberiséget és arra valók voltak, hogy a kereszténység kultúráját irányítsák és az egyház sajkáját annyi vihar és támadás között a biztos révpartra vezessék.

És ma, tisztelendő testvérek, mi az idők jele, hogyan nyilatkozik meg Krisztus ma mint az idők jele? Korunkban az Eucharisztia kultusza, az Eucharisz- tia tisztelete lép előtérbe, az Eucharisztikus Krisztus ma az idők jele. Mennél inkább akarja a bűnös világ elrabolni az Istentől, Krisztustól, a jó Pásztortól a lelkeket, mennél nagyobb . erőfeszítéseket tesz, hogy a lelkeket a kétségbeesésbe, az atheizmusba és nihilizmusba eltemesse, annál nagyobb gondot fordít rá és annál inkább megkétszerezi igyekezetét a jó Pásztor, hogy az ő juhocskáit senki tőle el ne ragadja. Szeretete, mely az oltári- szentségből tüzlángként kiárad, fellángol, hogy felmelegitse az emberek elhidegült szivét és hogy meggyújtsa azt a tüzet, melyet oly buzgón, oly fenséges szavakkal hirdetett: „Ignem veni mittere in terram, et quid volo, nisi ut accendatur?“ Ragadjuk meg, tiszt, testvérek, az idők jelét. A szivek készen vannak az Ur Jézus befogadásara, és ha nem volnának készen, készítsük elő, törekedjünk arra, hogy szentséges Atyánknak a mindennapi és gyakori áldozásra és a gyermekek első áldozására vonatkozó rendeletéit az Ur Jézus Szivének ez utón megnyilvánuló kívánságához képest és széllé-