Circulares literae dioecesanae anno 1912. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
152 méhen végrehajtsuk. A szeretet tüze, mely napjainkban az Oltáriszentségből oly észrevehetően kiárad, amely annyi népet gyűjt össze gyülekezetekbe az oltáriszent- ség imádására, és melynek lángjai az eucharisztikus világkongresszusokban törnek ki elementáris erővel, arra vall, hogy jelenleg az Ur Jézus különös módon akarja az oltáriszentség által terjeszteni Istennek országát. És én hiszem is, hogy e tisztelet által megújul a föld, visszatér pásztorához a nyáj, föllendül a kereszténység, fölfrissül, újra erőre kap a hit és keresztény élet, fel virágoznak a keresztény erények és lesz ismét „Christus omnia in omnibus.“ A gyermekek első áldozását illetőleg több helyen bizonyos aggodalmak voltak észrevehetők. Hogy arra nincs okunk, kifejtette a szentséges Atya az ő dekrétumában ; én azonban az életből akarok egy példát felhozni. Rövid leszek. A pápai dekrétum 1910. augusztus 8-ról van keltezve és már két és fél évvel ezelőtt 1908. február 2-án elhalt Írországban egy ártatlan kis leány, aki akkor töltötte be négy és fél éves korát. Ez az ártatlan leány oly nagy szeretettel viseltetett az Oltáriszentség iránt, hogy kénytelenek voltak őt már négy éves korában a szent áldozáshoz bocsátani; és ezen nagy szere- teténél fogva, mellyel az Oltáriszentség iránt viseltetett és amellyel példával járt elő a nagyoknak, elnevezték őt az Oltáriszentség kis ibolyájának. Életrajza olasz, angol, francia és német nyelven megjelent, neve Oran Nelli. Az Ur Jézus kiválasztotta ezt az ártatlan lelket és felnevelte, hogy ezáltal megmutassa, hogy ő az ártatlan gyermekek szivében akar lakozni és azokat még mielőtt a bűn lehelete érné őket, magának lefoglalja és biztosítja. Ez a kis leány 33-szor lett a szent áldozáshoz bocsátva és ezek az áldozások a teljes hősies tökéletesség fokához emelték a keresztény erényekben, úgy, hogy abban az általános hiedelemben vannak, hogy a gyermekek egy uj pártfogót fognak nyerni benne az égben. Elég az hozzá tiszt. Testvérek, hogy az Ur Jézus maga mutatta meg, hogy a gyermeki naivság nem akadály arra, hogy az Ü legszentebb és legméltóságosabb teste és vére szentségében részesüljenek. O maga nevelte magának azt a kisdedet azzá, hogy tündökölhessen mint példakép a gyermekek áldozásában. Azért nincs semmi ok az aggályoskodásra. A janze- nizmusnak azt a rideg álláspontját, mely még az Ur Jézushoz legjobban ragaszkodó és a tökéletesség útjára tért meglett embereket is távol akarta tartani az Oltáriszentség gyakori vételétől azzal, hogy ez nem egyezik meg az Oltáriszentség iránt tartozó tisztelettel, egy tollvonással eltörülte Szentséges Atyánk. Végül nem mulaszthatom el, tiszt. Testvérek, hogy mindnyájunk nevében köszönetét ne mondjak úgy 0 Eminen- ciája kegyelmes főpásztorunknak azon atyai gondoskodásáért, hogy ezen lelki- gyakorlatokra összehivott és nekünk alkalmat nyújtott, hogy lélekben megújuljunk, a hit- és malasztéletben felfrissüljünk, mint másrészt a mi lelki vezetőinknek, akik az ő rendalapitójuktól nyert hagyományos szeretettel és buzgósággal ezen napokban minket kalauzolni szíveskedtek. Oly meghatók voltak az ő szavaik, majd az örök igazságok erejével lesújtottak, majd vigasztaltak, majd felemeltek, minden körülmények között pedig az Ur Jézus szentséges Szivéhez közel hoztak. Isten fizesse meg az ő szerete-
