Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XIV.

149

Mi, a XX. század polgárai, talán félén- kebbek vagyunk a XVIII. század bölcsészeinél? Kétértelmű szólamok alá rejtjük talán szándékainkat? Vagy Ígéreteket hangoztatunk, amelyek enyhébb színezetben tüntetik fel törekvéseinket? Talán azt mondjuk, hogy nem akarjuk megsemmisíteni a vallást? Hiszen az feltétlenül szükséges az uj politikai és társadalmi szervezet megalkotásához! Félre tehát minden kétértelműséggel! . . . . Mi ki akarjuk irtani a vallást .... ki akarjuk ölni a lelkekből a meggyőződés, a testvériség, a nyilvános oktatás, a lelkiismeret szabadsága által“.1)

„Nem tartozik az iskola körébe — írja az uj irányzat egy másik képviselője Boutroux — azokhoz az indító okokhoz és segítő eszközökhöz folyamodni, amelyek felett a vallások rendelkeznek. Az iskolának és különösen a nyilvános iskolának nem szabad a vallásban keresnie azokat az elveket, amelyek nevelői befolyás gyakorlására hivatvák .... Oly erkölcsi oktatást kell az iskolában az ifjúságnak nyújtani, amelynek nincs más alapja, mint az emberi ész“.1 2)

„Sokan vannak még, akik azt a nézetet táplálják — igy szól Lalande — hogy vallás nélkül nincs az erkölcsnek szilárd alapja“.3) „Az iskolában — hangoztatja Faure — nem szabad semmiféle természetfeletti elemnek sem szerepet játszania“.4)

Ilyen merész állításokra, az igazsággal homlokegyenest ellenkező tanokra ragadtatják magukat és a nevelés feladatait

1 A. Aulard. Pensées ď liier. Annales de la j ermesse laíque. 1904. 86. lap.

2 E. Boutroux. L’ education morale des jeunes fratu/ais. Revue Pédagogique. 1908. 111. 115. ski.

3 U. o. 12. lap.

4 Correspondance. 1910. Julius 3.

határozottan kockáztató elveknek hódolnak Aulard, Buillon, Payot, Compayré, Boutroux, Séailles, Grasquet, Benard, Duruy és más kevésbbé tekintélyes férfiak, akik az iskolai oktatás és nevelés irányításának felelősségteljes munkájára vállalkoznak.1

Elmondhatni róluk Barrés szavaival, hogy: „kihalt szivükből minden nemesebb érzés és azt mások leikéből is kiölni törekszenek“.2

Pedig könnyen meggyőződhetnének arról, mennyire téves az álláspont, amelyet a nevelés mezején a vallással szemben elfoglalnak.

Nem mondom, hogy Pestalozzi szavaira hallgassanak, aki nyomatékosan hangoztatja, hogy: „a vallás a nevelés meg- másithatlan alapja.“ Saját táborukban is vannak komoly elmék, amelyek a vallás mellőzése tekintetében aggályokat táplálnak. „Szilárd alapokat az erkölcsiségnek — írja Beinach — egyedül a vallásos nevelés kölcsönöz. Isten eszméjének száműzése folytán az erkölcs a levegőben függ“.3 Delierme attól tart, hogy: „a gondolat korlátlan szabadsága és az ész uralma, amelyet kilátásba helyeznek“, ,*a legdurvább szellemi rabszolgasághoz, barbársághoz fog vezetni“.4 Compayré, a szabadgondolkozók seregének egyik zászlóvivője, aki szintén hevesen szokta a vallást ostromolni, higgadtabb pillanataiban nem habozik kijelenteni, hogy a vallás kizárása folytán a nevelésből, alig található tényező, amely annak szerepét betöltlietné. „Mit- sem szabad lerontani — úgymond — ha nem lehet helyettesíteni.“ Az erkölcsi nevelés jelen nehézségei pedig éppen

1 G. Maze-Sencier. L’erreur primaire, 1911. 131. skl.

2 L’Illustration. LXIX. évi. 3570. sz.

3 Figaro. 1910. Novemb. 2.

4 Coop, des Idées. 1910. március 16.

23