Circulares literae dioecesanae anno 1911 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIV.
150 onnan származnak, hogy nem tudjuk ki- elégítőleg pótolni, amit a viszonyok hatalma lerontott. Nem támaszkodunk a vallásos érzésre, nem a természetfeletti hitre. Mi a természetre, mi az észre hivatkozunk. A vallás régi épülete, amely oly sokáig védelmezte őseinket, részben már le van rombolva .... Mi a szabad ég alatt tanyázunk. Legfeljebb ideiglenes sátrak alatt találunk menedéket addig, mig el nem készül az új épület, amely a jelenlegi szellemnek is megfelel és kielégíti az emberiség örök szükségleteit is“.1 Az előkelő szerep, amelyet a vallás Franciaország történetében játszott és a gazdag áldás, amelyet minden irányban árasztott, szintén belátásra indíthatná a mai irányzat híveit. Nagy Károly idejétől kezdve a középkor századain keresztül, egészen a legújabb időkig, a kath. vallás volt hazájuk politikai és társadalmi, kulturális és erkölcsi életének leghatalmasabb tényezője, lendítő ereje, termékenyítő forrása. A világnézet, amelyet az uj irány az ifjúság leikébe olt, szakit a múlt azon hagyományaival, amelyek tisztelete és érvényesítése szoros összefüggésben áll a nép jövő fejlődésével, virágzásával, nagyságával. Előkészíti az uj irány a szabadosság uralmát, amelynek pusztításai felett az emberiség legfontosabb érdekei hallatnak keserű panaszokat. Gazdagítja azt a statisztikát, amelynek adatai máris igen szomorú bizonyítékokat szolgáltatnak a serdülő nemzedékek sajnálatos eltévelyedései mellett.2 A nyugati szellemi áramlatok igen gyorsan szoktak terjedni. Csaknem észre1 Revue Pédagogique. 1908. 303. 304. lap. 2 G-. Maze-Sencier. J. m. 3. skl. vétlenül hatolnak el a legtávolabbi határokhoz. A tanítónak hivatásánál fogva érdeklődéssel kell kisérnie a nevezetesebb szellemi mozgalmakat. Nem szabad azon fontos vallási, politikai és szociális kérdések elől elzárkóznia, amelyek a társadalom gondolkozását, érzését, cselekvését irányítják. Aggályos figyelmet kell fordítania a küzdelmekre, amelyek a vallás és erkölcs azon nagy igazságai körül folynak, amelyek az ifjúság lelkületének helyes kialakulása tekintetéből döntő szerepet játszanak. A legnagyobb gondossággal kell távoltartania minden befolyást, amely e különösen jelentékeny feladat sikeres megoldását kockára tehetné. Azért is mindent el kell követnie a magyar, nemcsak katholikus, hanem más vallású tanítónak is, nehogy hazánk is áldozatul essék azon szellem hódításainak, amely Franciaországban már nagy pusztításokat okozott. Nem szabad a magyar tanítóságnak Dupanloup szép és igaz szavait felednie. „Ha — úgymond — vallásosság lengi át a népnevelést, akkor a nép egyszerűségében nagy; erényeiben szilárd; munkásságában önfeláldozó. A nemzet, amelynek támasza a vallás, benn gazdag és nyugodt; kifelé tisztelt és győzhetlen“. Azon forró óhajtás mellett, hogy szeretett hazánk állandóan élvezhesse a vallásos nevelés e gyümölcseit, mély tisztelettel üdvözlöm, a középponti bizott- m. t. tagjait és a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom.“ — Ezek után Machovich Izidor indítványozza, hogy az oly nagy figyelemmel hallgatott megnyitó beszéd egész terjedelmében vétessék fel a jegyzőkönyvbe. Bertalan Vince azon pótindítvánnyal
