Circulares literae dioecesanae anno 1910 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIX.
224 A kir. Tanfelügyelő Úr figyelmét külön felhívom a következőkre. Az államsegélyt élvező, nem magyar tanítási nyelvű népiskolákban a miniszteri tanterv szerint tanítandó tárgyakat a törvény, míg a tárgyak anyagának mértékét a dolog természete szabta meg. E tekintetben a nem magyar tanítási nyelvű népiskoláknál számottevő módosításokat nem volt szabad, de nem is kellett eszközölni, mert a tanító itt is ugyanazon feladat előtt áll, mint a magyar tanítási nyelvű iskolában. Az általános óratervben — a fennálló külömbség folytán — természetesen némi eltérés van. Az egyes tárgyaknál mutatkozó órahiány azonban csak látszólagos, mert az a magyar beszélgetésekre fordított idő által nyer ki pótlást. A tanterv erőszakolt újításokkal nem áll elő, hanem a már kipróbált és hasznosnak bizonyult módokat alkalmazza. Előnye, hogy minden egyes tárgynál pontosan megjelöli a kitűzött célt; meghatározza a tanítás anyagát s ennek főbb pontjait kellő részletességgel állapítja meg. Ez által as egész tanterv félremagyarázást nem tűrő határozott jelleget nyert. Ahol szükségesnek mutatkozott, ott az „Útmutatás“ még inkább részletezi az anyagot, ezzel a tanító bizonytalanságát megszünteti, szilárd és biztos alapot szolgáltat neki az általa készítendő részletes tanmenet megállapításához. Az egyes tárgyakra vonatkozólag szükségesnek tartom kiemelni a következőket: A magyar nyelv tanításánál az eljárás a direkt módszerre alapíttatott, gondos fokozatban adja a beszélgetés anyagát, figyelvén arra, hogy a többi tárgyak anyagával a kapcsolat teljes összhangba hozható legyen. A mennyiségtannál súlyt helyez a tárgyi körök meghatározására, a földrajznál a gazdasági vonatkozásokat emeli ki. Úgy e két tárgynál, valamint a történelem és a polgári jogoknál figyelembe veszi a „Tanterv“ és „Útmutatás“ a váltakozó tanmenetet. Azonnal látható, hogy a „Tanítási terv“ a tanítási anyag tekintetében lényegesen nem különbözik a használt tantervektől és mivel a tanítók számára adja az útmutatást is, használatba vételének nehézség nem állja útját. Értesülésem és tudomásom szerint a tanítók egy része a magyar nyelv tanításánál még nem mutatja fel azt a jártasságot, amely a tanterv foganatosítása érdekében a többi megjelölt tárgyak tanításánál okvetlenül szükséges. E cél elérésében az „Útmutatás“ nagy szolgálatot tehet minden törekvő tanítónak. Sokat fog találni ebben, amit munkájában mindenki azonnal és eredménnyel alkalmazhat. Ép ezért felhívom a Tanfelügyelő Úr útján a tanítóságot, hogy az „Útmutatás“-t is gondosan tanulmányozza, azzal behatóan foglalkozzék és elvárom, hogy Tanfelügyelő Úr látogatásai alkalmával az „Útmutatását megbeszélései keretébe bevonja, gondosan megfigyelvén annak életbeléptetését és alkalmazását, kutassa az esetleg mutatkozó nem megfelelő eredmény okait is. A tanítási eredmény elbírálásánál mindenkor figyelembe veendők az iskola külső körülményei, amelyek eshetőleg a legbuzgóbb munka mellett is csökkent- hetik az eredményt. Az „Útmutatás“ szorosan a „Tanterv“-hez alkalmazkodik, annak feladatát magyarázza és a feladat elvégzésére jelöli
