Circulares literae dioecesanae anno 1910 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XIX.
225 meg a helyes utat. Első része a magyar nyelv tanítására vonatkozik, ahol szorosan az adott viszonyokhoz alkalmazkodva, gyakorlati alapon szól a tanítás anyagáról, módszeréről és eszközeiről. A tanító munkájának megkönnyítése és eredményes volta érdekében tanácsot ad az osztály összevonásra, a váltakozó tanmenetre és a csendes foglalkozásra. Különös részében — szinte tanmenetszerű részletezéssel — adja a tananyagot s a módszertani utasítást az egyes osztályoknál is külön-külön. Az „Útmutatás“ második része a számolás, földrajz, történelem és a polgári jogok és kötelességek tanítására vonatkozik. Az itt nyújtott általános útmutatás legfontosabb része az, amely a magyar nyelv és a felsorolt többi tárgyalt közötti kapcsolatot öleli fel. A kapcsolatnak módszeres keresztülvitele az eredményes tanításnak leghat- hatósabb eszköze lesz, ugyanis a magyar beszélgetés anyaga a többi órák keretében alaposabb begyakorlást nyer, igy elősegíti a tanulók nyelvkészségének gyarapodását, mig fordított alkalmazásban az egyes tárgyak anyaga, az egyes lecke, ismétlést nyer a magyar beszélgetés keretében. Általában az „Útmutatás“ nem általános elveket nyújt, hanem az alkalmazható és alkalmazandó gyakorlati eljárási módokat ismerteti. Nem akarja a tanítót önállóságától megfosztani, hanem helyes, célravezető módszer ismertetésével munkáját akarja megkönnyíteni s elérni igyekszik azt, hogy eleven, pezsgő élet foglaljon helyet az iskolában. Az „Útmutatás“ főelve: a gyermek felfogásához mérten a legszükségesebbet nyújtani, de azt alaposan, s a gyakorlati életben felhasználható módon. Ennek megfelelően a tanítás a gyermek környezetéhez, a hely természeti, társadalmi és gazdasági helyzetéhez alkalmazkodik, a gyermek lelkivilágának, ismeretkörének gondos figyelembevétele mellett. Ügyel arra, hogy a gyermek ismeretei egymásba kapcsolódjanak, hangoztatja a szemléltetést, hogy igy a dolgok szemléletéből indulhasson ki a tanítás s ezáltal a gyermeket az önmunkásságra serkentse. Az „Útmutatás“ tehát megadja az esetleges nehézségek leküzdésére az utat s módot, s ha a tanító ennek szellemében jár el, ha tanmenete helyes és módszeres, úgy a tanításnál kívánt eredmény nem maradhat el. Felhívom Tanfelügyelő Urat, hogy minden tanítóval készíttesse el a „Tanítási terv“ és „Útmutatás“-nak megfelelő állandó tanmenetet, s bekivánván azt, vizsgálja felül. Ezen eljárásnál ügyeljen arra, vájjon a tanmenet figyelembe vette-e a helyi körülményeket? az ott szemlélet által szerezhető ismeretekből indul-e ki a tanítás? szoros szigorúsággal, gondos módszerességgel van-e keresztülvive a tárgyak közötti kapcsolat, főleg a magyar beszélgetés anyagára való figyelemmel ? Tudomás végett idecsatolva megküldöm az egyházi főhatóságokhoz, a törvényhatósági közigazgatási bizottságokhoz egyidejűleg intézett körrendeleteimet. Budapest, 1910. szeptember hó 24. Zichy. Ezen az 1907. évi XXVII. t. c. rendelkezésein alapuló miniszteri rendelet közlésével a magam részéről is felhívom az érdekelt iskolák tanítóit és a kerületi alesperes tanfelügyelőket, hogy a szóban lévő tárgyak tanitástervét behatóan tanulmányoz-
