Circulares literae dioecesanae anno 1909 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
165 6984. sz Rendelet a sajtóvasárnapról. XV. Tisztelendő Testvérek! „Itt az idő, hogy az álomból felkeljünk“ (Rom. 13., 11.) Midőn az Apostol e szavaival éberségre, tevékenységre hiv fel az Anyaszentegyház az adventi szent idő kezdetén: ez az intelem első sorban nekünk papoknak, lelkipásztoroknak szól. Ébereknek kell lennünk nemcsak a saját lelkünk üdvössége dolgában, hanem ébereknek a gondjainkra bízott lelkek vezérletében, őrizetében is. Orállókká rendelt minket az Úr az O házában (Ezeeh 3., 17.), az 0 nyája felett, hogy távoltartsuk attól azon ellenség támadásait, aki mint az ordító oroszlán körüljár, keresvén, a kit elnyeljen (I. Pét., 5., 8.) Magvetőkké tett minket az Úr, hogy jó magot hintsünk el földjébe és tisztán tartsuk azt a konkoly elhatalmasodásától. De van-e korunkban félelmetesebb ellensége az Ür háza üdvének a rossz sajtónál ? Az Isten igéjének jó magját nem a sajtó romlott termékei akadályozzák-e leginkább kifejlődésében? Valóban a mysterium iniquitatis, a gonoszság titka, melyről az Apostol beszél (2 Thess. 2., 7.) — a sajtót választotta napjainkban munkálkodása legfőbb teréül. A sajtónak azon áldásos hatalma, mely hivatva volt evangéliumi harsona gyanánt szétvinni a világban a krisztusi jó hirt, amelynek feladata volt lobogó fáklya gyanánt terjeszteni a tudás világosságát, a bűn és hitetlenség kezében az állami, a társadalmi, az erkölcsi rend felforgató eszközévé sülyedt. Ezen a bűnnek zsoldjában álló sajtó megrendíti a tiszteletet minden tekintély iránt, gyalázza az Anyaszentegyházat, csúffá teszi az erényt, felmagasztalja a gonosz tetteket, gúnyolja a hitvesi hűséget. A hová ezen sajtó termékei a legváltozatosabb formában elhatnak, ott a hitetlenség, a kétely mérgét csepegtetik a szivekbe, ott lángra szítják a bűnös szenvedélyeket, ott beleoltják a lelkekbe a gyűlöletet vallás, haza, papság iránt. A rossz olvasmányok pusztító tüzé- ről elmondhatjuk a Szentirással: „Elrejtheti-e ember a tüzet kebelében, hogy ruhái ne égjenek ? Avagy járhat-e eleven szénén, hogy meg ne égjenek talpai.“ (Péld. 6. 27.) A rossz sajtó rombolásának e müvét Tiszt. Testvérek, nem nézhetjük közömbösen. Lehetetlen a lelkek üdvösségét munkálnunk, ha e veszedelmektől a lelkipásztori buzgóság lankadatlan éberségével nem óvjuk a lelkeket. A midőn a testnek életét a leggondosabb körültekintéssel oltalmazzuk a ragályos betegségek 24
