Circulares literae dioecesanae anno 1908 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
158 Mindenek előtt szívből köszönöm Ö Eminenti áj a, kegyelmes érsekatyánk nevében, hogy hivó szavára ily nagy számban jelentek meg. Bizonnyára nem csekély vigasztalást fog meríteni a kegyelmes főpásztor, hogy hivó szózata nem volt a pusztában kiáltó szava s hogy oly épületesen s mindnyájunk nagy lelki hasznára folytak le közös lelkigyakorlataink. Mi is elmondhatjuk a Táborhegyen örömittas tanítványokkal: „Domine bonum est nos hic esse.“ (Matth. 17, 2.) Jó volt, kölcsönösen épültünk egymás buzgóságán. Az isteni igék, az örök igazságok, melyek elmélkedéseink tárgyát képezték, s melyek oly ékesen folytak lelki vezetőink ihletett ajkairól, mélyen felszántották szivünk talaját, az elvetett mag jó földbe esett, visszatért lelkünk nyugalma : mily jó volt ezen nehány napot szent magányban egyedül Istenünkkel és lelkünk ügyével elfoglalva eltölteni! Ha visszatérnek Tisztelendő Testvérek ! híveik körébe, vigyék meg nekik ezen áldott napok emlékét. Mondják el nekik, hogy a főegyházmegye papságának tekintélyes része lelkigyakorlatokat tartott Esztergomban és hogy ezen közös lelki- gyakorlatoknak az volt a céljok, hogy magunkat szent hivatásunkban tökéletesítsük, lélekben szentséges Atyánk kívánságához képest megujhodjunk, hogy annál buzgóbban munkálhassuk az ő lelkeik üdvét. Mondják el nekik, hogy közösen imádkoztunk érettök, az ő lelki üdvös- ségökért, hogy erősek legyenek a hitben, buzgók a vallásgyakorlatokban, kitartók a keresztény erényekben és állhatatosak a keresztény szeretet gyakorlásában. Közöljék velők azon eszmegyöngyöket, melyeket az itt elhangzott szép beszédekből megjegyeztek magoknak. Érezzék ők is azt a lelki felfrissülést, melyet azok nekünk okoztak. És szükségök is van rá. Fájdalom, a mai kor embere, a modern ember keveset rokonszenvez a vallási eszmékkel. A tudomány, a politika, a társadalmi átalakulás, a nemzetiségi eszmék mozgatják manapság a világot. Hol vagyunk attól a kortól, midőn a vallási eszme gyújtott, lelkesített, vezetett, irányított; midőn egy remete Péter talpra állította mint egy embert az egész nyugati kereszténységet a szent föld visszaszerzésére s az a gondolat, hogy „ez az Isten akarata“ lángba borította a keresztény kebleket s ezrek és százezrek tűzték vállaikra a keresztet, vettek búcsút kedveseiktől, szüleiktől, gyermekeiktől, szülőföldjüktől, vagyonuktól, kényelmüktől, kitették magokat ezer és ezer veszélynek, csak hogy győzelem érje a szent keresztet! Ma másképen van. Mintha minden összeesküdött volna a kereszténység lerombolására. A tudomány, a politika, a társadalom, az állam nem akar többé keresztény lenni, elveti a vallási alapot, Isten nélkül kíván berendezkedni. A mi feladatunk a világot visszavezetni Krisztushoz és megértetni híveinkkel, hogy Krisztus a szögletkő és senki más alapot nem vethet, s hogy a társadalmi béke, jólét helyreállítására csak egy mód kínálkozik, az, melyet dicsőségesen uralkodó szentséges Atyánk X. Pius trónra léptekor a vatikán magaslatáról urbi et orbi hirdetett: „Restaurare omnia in Christo.“ Ezen jelszavához híven megkezdette 0 Szentsége a reform nagy munkáját minden téren. A kánoni jog uj codifica- tiója, a bibliai tanulmányok intensivebb mivelésére irányuló alkotásai, a semina- riumi nevelés, a gregorián ének reformja,
