Circulares literae dioecesanae anno 1908 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
154 a házasságkötés uj formája, a római kúria hivatalainak, hatóságainak, congrega- tióinak uj beosztása és rendezése, mind ezen nagy célt szolgálják: Restaurare omnia in Christo. Mi vagyunk hivatva, majd mint egyszerű munkások, majd mint munkavezetők, kiki a maga körében, a maga falujában, hi vei között, ismerősei között, a társadalmi téren, a tudományban, az irodalomban a szentséges Atya által kezdeményezett nagy reformot sikerre vezérelni, az emberekkel megked- kedveltetni, őket hozzá szoktatni, ránevelni. A mi közreműködésünk nélkül, rendeletéi, encziklikái Írott betű maradnak, minden eredmény nélkül. Egyik kiváló alkotása a szent Atyának a modernista tanoknak a „Pascendi“ encziklikában összefoglalása és megbélyegzése s azok terjedése ellen emelt védő gát. Ezen tanoktól jobban megvannak mételyezve az emberek elméi, mint sem gondolnánk. Álljunk őrt Sión ormain, mi vagyunk a szentély őrei. Ne engedjük a vallás védelme, korszerűvé tétele, a modern ember felfogásával való kiegyeztetésének ürügye alatt, megfosztani azt természetfölötti jellegétől; ne tűrj ük, hogy Krisztusból legendaszerü alakot csináljanak, szent könyveinket megfosszák hite- lességöktől, az apocryphákkal egy színvonalra leszállítsák, az emberek szivéből kitépjék a Krisztus Urunk istenségébe való hitet, halomra döntsék a keresztény vallás alapjait. Tanítsunk, oktassunk „non in persuasibilibus humanae sapientiae verbis, sed in ostensione spiritus et virtutis.“ (I. Cor. 2, 4.) Egy másik nagy alkotása szentséges Atyánknak a gyakori és mindennapi szent áldozás gyakorlásának újból való felélesztése. Evvel egyenest az első századokbeli keresztények hitéletét kívánja életre ébreszteni. A mi közreműködésünk nélkül ezen törekvésének nem lehet foganatja. Mi vagyunk ezen szentség létrehozói, őrei, kiszolgáltatói. Reánk bízta az Ur Jézus szentséges testének és vérének titkait. Ne rövidítsük meg híveinket. Adjunk nekik alkalmat, buzdítsuk őket, bátorítsuk, hogy a szent Atya szándéka szerint mennél gyakrabban, mennél méltóbban vegyék magokhoz az élet kenyerét. Soha erre nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban. Mennél inkább elidegenülnek az emberek a vallástól, mennél inkább elidegenülnek a lelkek Krisztustól, eltávolodnak a hitélet középpontjától, annál nagyobb a szükség őket ezen középponthoz visszavezérelni, bennök lángra gyulasztani azt a tüzlángot, melyet az Ur Jézus az égből magával hozott és kívánt a világon ébren- tartani. Mennél inkább elmerülnek az emberek a földiekbe, mennél nagyobb mohósággal futnak az anyagiak után: annál nagyobb szükségük van a lelki eledelre. Operamini non cibum, qui perit, sed qui permanet in vitam aeternam. Nisi manducaveritis carnem filii hominis et biberitis eius sanguinem, non habebitis vitam in vobis. Qui manducat meam carnem et bibit meum sanguinem, habet vitam aeternam. (Ján. 6, 27. 54. 55.) Sicut palmes non potest ferre fructum a semet ipso, nisi manserit in vite, sic nec vos, nisi in me manseritis. (Ján. 15, 4.) Végül az a kívánsága Szentséges Atyánknak, hogy a lelki megújhodás azon magas színvonalán, melyre a lelkigyakorlatok alatt szerencsések voltunk emelkedni, állandóan megmaradjunk. E végre adta ki aranymiséje alkalmából az egész világ papságához azt a magasröptű exhortatiót, melyben a papi hivatás méltóságáról, a
