Circulares literae dioecesanae anno 1907 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VIII.
88 mely t. i. meg van tisztítva — mint mondják — a theologia magyarázataitól, az aszkézis elveitől, továbbá „az egyháztól való függetlenitósről“, persze nyílt fellázadás nélkül, oly módon, hogy se el ne kelljen szakadniok, se alá ne kelljen vetniök magukat, hogy igy ne legyenek kénytelenek lemondani saját meggyőződéseikről ; végül „a korszellemhez való tökéletes alkalmazkodásról“ mindenben: beszédben, írásban, hit nélküli szeretet hirdetésében, mely ugyancsak gyöngéd a, hitetlenekkel szemben, de meg is nyitja az utat az örök kárhozatra. Ti tiszt. Testvérek, jól látjátok, hogy nincs-e nekünk, kiknek teljes erőnkkel meg kell őriznünk a hitnek Reánk bízott örökségét, elég okunk aggódni ez uj támadás miatt, mely nemcsak eretnekség, hanem minden eretnekség kivonatát és mérgét képezi, mely alkalmas arra, hogy a hitet alapostól felforgassa és tönkretegye a kereszténységet. Mert a Szentirás e modern tévtanitók szerint már nem ! biztos forrása a hithez tartozó összes igazságoknak, hanem csak olyan könyv, mint a többi. Az inspiráció szerintük csak a dogmatikus tanokra terjeszkedik ki, melyeket természetesen saját nézetük szerint fognak fel, és alig különbözik Aischilos vagy Homeros költői inspirációjától. A szentirás hiteles értelmezője — mondják továbbá — az egyház ugyan, de az egyház alá van vetve az u. n. kritikai tudomány szabályainak, mely a theológia fölé kerekedik és azt rabszolgájává teszi. Ami végül a hagyományt illeti, abban minden csak relativ és változásoknak alávetett dolog és igy a szentatyák tekintélyét a semmire szállítják alá. Ilyen és sok más tévelyt terjesztenek folyóiratokban, röpiratokban, aszketikus könyvekben, sőt regényekben, ködös formákba, kétértelmű kifejezésekbe burkolva, hogy mindig nyitva maradjon védelmükre a hátsó ajtó és elkerülhessék a nyílt egyházi kárhoztatást, de a járatlanokat azért hálóikba kerítsék. Bizton számítunk azért, tisztelendő Testvérek, közreműködéstekre, hogy mihelyt akár Ti, akár suffragáneus püspökeitek felfedeznek ily konkolyhintő- ket, velünk egyesültök az ellenük való küzdelemben, értesíteni fogtok a veszélyről, mely a lelkeket fenyegeti, fel fogjátok jelenteni könyveiket a római kongregációknak, de addig is, élve a szent kánonok által nyert felhatalmazással, nyilvánosan kárhoztatni fogjátok ama könyveket, áthatva ama magasztos kötelességtől, melyet magatokra vállaltatok, hogy a pápát az egyház kormányzatában és a tévely üldözésében támogatni és az igazságot védeni tartoztok, ha kell véretek ontásáig. Egyébiránt bízunk az Úr Istenben, kedves Fiaim, hogy a kellő időben nem fog hiányozni szükséges segítsége! Szálljon bőségesen rátok az apostoli áldás, melyért esedeztek, reátok és egyházmegyéitek egész klérusára és népére, az összes püspökökre és a választott közönségre, kik ez ünnepi szertartást jelenlétükkel ékesítették, valamint a jelenlevők rokonaira! Legyen ez áldás forrása nagy kegyel- ! meknek és édes vigasztalásoknak valamennyire nézve! Insistentes iis, quae de sacris exercitiis spiritualibus a Ven. Clero archidioe- cesano peragendis anno superiori (Litt. Cire. 1906. pag. 93.) decrevimus, praesentibus notificanus sacra exercitia pro Nr. 3008. Sacra exercitia spiritualia indicuntur.
