Circulares literae dioecesanae anno 1907 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VIII.

87

VIII.

2928. sz.

Allocutio Pii PP. X. de criticismo.

i

Sanctissimus Dominus Noster Pius PP. X. in Consistorio publico die 17. Aprilis anni currentis ad Emmos S. R. E. Cardinales recenter creatos allocutionem ha- juit, quam ex sermone italico in hunga- ricum versam ob graves enuntiatione^, in ea contentas hisce communico:

Legélénkebb örömmel fogadjuk a fiúi dsztelet és szeretet azon érzelmeit, melye- cet Irántunk és az apostoli Szentszék iránt vifejeztetek úgy a magatok, mint testvéreitek nevében a bíborral való kitüntetés alkalmából. De amint szívesen fogadjuk a ti köszönetnyilvánitástokat, ép oly kedves kötelességünk kijelenteni, hogy a kiváló erények, melyek benneteket ékesítelek, a hitbuzgó művek, melyeket létre- loztatok, s általában a nagy szolgálatok, Helyeket különböző téren az Egyháznak végeztetek, méltókká tettek benneteket arra, íogy e szent Szenátusnak albumába iras- sék nevetek. Örömmel tölt el a remény, sőt tudat, hogy uj méltóságtokban is, mint eddig, tehetségteket és erőiteket arra ögjátok szentelni, hogy a római pápának íz egyház kormányzásában segítségére egyetek.

Noha a római pápák mindenkor hasznát vették nehéz missiójukban a külső segítségnek, ennek szükségét kivált manapság érzik, midőn az Egyházat oly sok oldalról támadják ellenségei.

Nem a szomorú francia állapotokra akarunk ezúttal célozni, tiszteletreméltó Testvérek, mert ezekért meglehetősen kárpótolnak bennünket: a francia püspöki kar csodálatos egysége, a francia papság hősies önzetlensége és a világi katholi- kusok hithű szilárdsága, kik készek a legnagyobb áldozatokra is a hit védelme és a haza dicsősége érdekében. Újra bebizonyul, hogy az üldözések csak napfényre hozzák és köztisztelet tárgyává teszik az üldözöttek erényeit; olyanok mint a tenger hullámai, melyek a sziklán megtörnek s azt, ha kell, csak megtisztítják a reátapadt sártól. Tudjátok tisztelendő Testvérek, hogy az egyház nem ijedt meg, midőn a római császárok ediktumai megparancsolták az első keresztényeknek, hogy vagy hagyják el Krisztus hitét, vagy haljanak meg, mert a vértanúk vére uj keresztény sarjadékok magva lett.

De sanyarúbb az a harc, mely naponkint e panaszra fakaszt: Ecce in pace amaritudo mea amarissima, s a szellemek tévedéseiből ered. E harc folytán félreértik az egyház tanait és a világban visszhangzik ama lázadó kiáltás, mely miatt a pártütők letaszittattak az égből.

Mert igenis lázadók azok, kik ravasz formákban vallják és terjesztik szörnyű tévelyeiket „a dogma evolúciójáról“, „a tiszta evangéliumhoz való visszatérésről“,

15