Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XV.
141 mélységes titkok meglepő világításban tüntetők fel az általunk jól ismert, de magunkhoz való viszonyaikban nem mindig kellőleg mérlegelt, nem mindig kimerítően megfontolt igazságokat. Fényt láttunk derülni életünk elmúlt szakára, melynek világításánál sok minden más sziliben tűnt fel előttünk, mint a hogy azt a tett elkövetése alkalmával láttuk. A szentély lámpájának fénye más világítást ad, mint a szenvedély izzó parazsa. A szentély mérlege más mértékkel mér, mint a világ mérlege. Lehullott szemeinkről a fátyol, Isten színe előtt láttuk a valót, úgy a mint az van Isten megítélése szerint. Megcsendült fülünkben Isten szava, — az az édesen csengő szózat, mely int, fedd, fenyeget, vigasztal, bátorít. Az isteni kegyelem erős kalapácsütéseket mért szivünk megkeményedett kérgére. Non obduravimus corda nostra. Az ütés elevenre talált, töredelemre indított, köny- nyeket fakasztott, bűneinket eltemette, lelkeinket uj életre támasztotta. Hála, dicséret és dicsőség ennyi kegyelemért Istennek, a mi jóságos Üdvözítőnknek és az O szentséges Szivének, az isteni malaszt mindenható erejének, mely a kegyelem csodáit miveié sziveinkben és a bold. Szűz Máriának, a kegyelmek anyjának, a bűnösök oltalmazójának, ki könyörült nyomorúságunkon s hathatós közbenjárásával mindezen kegyelmeket kieszközölte számunkra. Azután pedig hála és köszönet mindazoknak, kiknek részök van abban, hogy ezen szent gyakorlatok ennyi eredménynyel és sikerrel megtartattak. Első sorban 0 Eminenti áj ának kegyelmes főpásztorunknak, jóságos érsekatyánknak, ki a lelkigyakorlatok ügyét nemes szivének sugallatát követve felkarolta, rendezte, áldozatkészségével lehetővé tette; másodsorban pedig a mi lelki vezetőinknek, kiknek buzgósága és nagy szeretete fáradságot nem ismert, kik tapasztalataik kincsesládájában megtalálták a kulcsot, mely megnyitá szivünk legféltékenyebben őrzött, legtitkosabb zárait a malasztnak és kegyelemnek. Fogadják O Eminentiája kegyelmes főpásztorunk nevében tőlem az elismerés és köszönet kifejezését s engedjék meg Tisztelendő Testvérek! hogy Önök nevében is köszönetét mondhassak tisztelendő Schlick János és Bányik Ignácz jézustársasági atyáknak bölcs vezetésökért, láng- lelkü szavaikért, a papi életszentség követésére buzdító intelmeikért. Isten legyen bőséges jutalmuk s legyen részök mindazon jóban, mit az isteni kegyelem ezen lelki gyakorlatok nyomán bennünk s általunk a gondjainkra bízott hivő nyájban fakasztani és megérlelni fog. Tisztelendő Testvérek! engedjék meg, hogy bucsuzásképen még néhány szót intézzek Önökhöz. Mint tavaszi virágzáskor a kis méh, dúsan megrakottan édes mézzel, hasznos drága viaszszal térünk vissza ezen szent magányból kedves otthonunkba, papi és lelkipásztori kötelességeink teljesítéséhez. Amit magunkkal viszünk ezen szent magányból, az a megszentelő malaszt gyarapodása; azok a jó feltételek, melyek a szent elmélkedések hatása alatt és foI lyamán bennünk keletkeztek, s akaratunkat megtermékenyítették: az a benső béke, mely lelkünk netán megzavart egyensúlyát kiegyenlítette, harmóniáját helyreállította; az a forró vágy Istent szeretni, szetetetét a világgal megismertetni, az emberek szivébe beoltani, az egész világot egy nagy égő kernenczévé átváltoztatni, 22
