Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XII.
101 jaivá lettek és tagokul mindvégig megmaradtak. A 4. pontban a segélynek az érdemre és egyéb körülményekre való tekintettel három foka állapíttatott meg: 80, 100 és 120 írttal. Ezen összegeket nyerték nyugdijaiknak mintegy kiegészítéséül a nyugdíjas intézeti tagok. A segély-intézet czélja ezek szerint első sorban a nyugdíj járandóság kiegészítése volt; ezen kiegészítés azonban a tagságtól illetve az évi járulékok rendes befizetésétől tétetett függővé. Mint másodrendű és esetleges czél szerepel a még szolgálatban levő szegény papok segélyezése, természetesen ez is csak olyanoknál, kik az intézetnek tagjai. A „Simor“-féle szabályzat a „segélyalap" rendeltetésére vonatkozó régi rendelkezéseket teljes épségükben föntartja, midőn az alap első czóljául a nyugdíj- járandóság kiegészítését, illetve annak biztosítását és második czóljául a segélynyújtást jelöli meg ; a segély elnyerésének feltételére nézve azonban a régi szabályzatot akként módosítja, hogy a nyugdíj kiegészítését feltételhez egyáltalában nem köti s ennek megfelelően a még nem nyugdíjas papság segélyezését sem köti kifejezetten az évi járulék pontos befizetéséhez, bár ezen feltételt ki sem zárja, hanem csak a már nyugdíjazottak segélyezésének feltételéül jelöli meg kifejezetten az évi járulékok pontos beszolgáltatását és ezt annál is inkább méltán, mert ezek a segély-alap jótéteményét kettős mértékben veszik igénybe, a nyugdíj- kiegészítés és a segélyezés által. A „Simor“-féle szabályzat értelmében tehát a nyugdíjasoknak 600 frt maximalis nyugdíjra és ezenkívül indokolt esetekben a „Fundus-auxiliaris“-ból még segélyre is van joguk feltéve, hogy a „Fundus-auxiliaris“-ra járulékaikat pontosan befizették. Az uj nyugdíjintézet életbeléptetésével a régi „nyugdíj-alap“ és a „segélyalap“ kamatjövedelmei az uj intézet részére leköttettek ugyan, azonban ezzel sem ezen alapok jogi természete meg nem változott, sem pedig eredeti rendeltetésüktől el nem vonattak és a rajtok nyugvó terhek az egyesek szerzett jogainak sérelme nélkül azok épségben tartásával az uj intézetre természetszerűleg átszállottak. A régi „nyugdíj-alap“ és a „Fundus- auxiliaris“ kamatjövedelmeinek az uj nyugdíj-intézet részére történt lekötése tehát a régi nyugdíjasoknak ezen alapokkal szemben a lekötés előtt szerzett jogos igényeit nem érinti, azok a régi szabályzat értelmében ezen alapokból minden körülmények között első sorban ki- elégitendők. Áttérve ezek után a régi alapon nyugdíjazottak jogos igényeinek megvizsgálására, a bizottság első sorban megállapította, hogy azok közül, kik mint „nyugdíjasok,“ „betegek“ és „magánzók“ a régi nyugdíj-alapból évi járulékokat húznak, illetve 1905. decz. 31-ig húztak, 18-nak évi járuléka 1200 koronában, vagyis a régi szabályzat alapján húzható legmagasabb összegben van megállapítva. Ezek: Dékay István, Farkas Sándor, Kemszky Mihály, Kovács Imre, Kürtössy József, Lehóczky Gyula, Lukács János, Pathy Gyula, Pásztor János, Paulovics Pál, Poliákovics Iván, Pongrácz Ferencz, Pi’obszt Dénes, Sándrik József, Stacho- vics János, Tóth József, Vojtek János és Purt Iván. Ezek között: Dékay Józsefé (félsz. 1891. juni 28.), Lukács Jánosé
