Circulares literae dioecesanae anno 1906 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XII.
100 nyugdíjra jogosít; 10 évi vagy azon fölüli szolgálat 500 frtra ; 20 évi és azon fölüli szolgálat 600 frtra. Ezen szabályzat szerint tehát a nyugdíj maximuma 600 írtban állapittatik meg. A 400 és 500 frtban megállapított nyugdíj fokozatosan kiegészíthető 600 frtra, ha a nyugdíjas eléri papságának 10-ik, illetve 20. évét, mivel, hogy „a korral nőni szoktak a szükségletek is.“ A szabályzat szerint a nyugdijak első sorban a régi és tulaj donképeni nyugdíjalapból „a kiérdemült plébánosok és elaggott papok alapjából“ fedeztetnek és amennyiben ez elegendő nem volna, az úgynevezett „segély-alapból“ (Fundus auxiliaris) és pedig azért, mert ezen alapnak ez az eredeti rendeltetése, mint azt annak alapitó levele tanúsítja. Van ugyan ezen alapnak egy másik rendeltetése is t. i. a papságnak különös tekintetet érdendő esetekben való segélyezése, minők nagyobb anyagi károsodás, betegség, kisegítő lelkész alkalmaztatása. A segély-alapnak ezen második rendeltetése is fönmarad a szabályzat értelmében továbbra is, sőt kiterjesztetik még a nyugdíjas papokra is úgy, hogy szükségeikben ők is folyamodhatnak ezen alapból segélyért és kaphatnak is segélyt, „ha járulékaikat ezen alapra befizetni el nem mulasztották.“ A „Simor“-féle szabályzat tehát nem csak újból rendezi a nyugdíjügyet, hanem ezzel kapcsolatban felújítja a „segélyalapra“ vonatkozó régi rendelkezéseket; ezek alapján körvonalazza a „segély-alap“ viszonyát a „nyugdíj-a lap “-hoz és a nyugdíjasokhoz, kikre ezen alapból való segélyezést is kiterjeszti, úgy, hogy nemcsak nyugdijuk kiegészitését igényelhetik ezen alapból, ha arra a nyugdíj-alap nem elegendő, hanem ezen fölül szükségeikben még segélyt is nyerhetnek, ha járulékaikat ezen alapba rendesen beszolgáltatták. A „Fundus-auxiliaris“-ra vonatkozó ezen rendelkezések megvilágítására szolgálnak azon „Regulák,“ melyeket néhai Kopácsy József lierczegprimás 1842. év márczius hó 16-án 229. sz. a. életbolép- tetett, és amelyekkel a „Fundus auxiliaris“-t tulajdonképen megalapította. A szabályzat, szerint a segély-alap vagy mint a czim mondja „a segély-intézet“ a főegyházmegye kiérdemült, tehát nyugdíjas papjainak segélyezésére alapittatott úgy, hogy csak ami ezen segélyezés után fönmaradt az intézet évi jövedelméből volt tőkésíthető oly czélból, hogy a tőkésített összeg kamatai nem nyugdíjas papok segélyezésére szolgálhassanak. (6. pont.) A segély-intézethez való hozzájárulás nem tétetett kötelezővé, hogy azonban valaki tagja lehessen és annak előnyeiben részesüljön, az 1. pontban bizonyos minimális összegek állapíttattak meg évi járulék gyanánt. E szerint akiknek legalább 400 frt évi jövedelmük volt 4 frtot, akik 300 írtnál több évi jövedelemmel birtak 3 frtot, akik 300 frt, vagy ennél kevesebb évi jövedelemmel birtak 2 frtot, végül a káplánok 1 frtot tartoztak évenkint az alapba fizetni. A 3. pont szerint a segély-intézettől segélyezésben csak azon főegyházmegyei papok részesülhettek, kik mint érdemes egyházi férfiak, az egyházmegyei alapból nyerendő szabályszerű nyugdíjra méltóknak találtattak. A javulásra szorítottak „Correctionalistae“ egyenesen ki voltak zárva a segélyből. A rendes nyug díjasok közül is azonban csak azok nyerhettek segélyt, kik az intézetbe évi járulékaikat pontosan befizették s így annak tag
