Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
60 Tudományának gazdagsága, ékesszólásának ragyogása — disze és büszkesége volt a Múzsák csarnokainak. Olthatlan lelkesedése hevítette, lángokra lobbantotta a fogékony kebleket. Szeretetének és jóságának varázsa meghódította, lebilincselte a sziveket. Nagy szellemének azonban szűkek voltak annak a munkakörnek határai, amelyek közé a tanári hivatás utalta. Érdemeinek hatalmas szárnyai a méltóságok magaslataira emelték, hogy minél terjedelmesebb körökre árassza szót lelkének fényét, szivének melegét. Csak néhány évet tölthetett szent Benedek érdemdús rendjének kormányán, amelyet annyi odaadással, annyi szeretettel igazgatott. El kellett hagynia Pannonhalma csendes falait. Búcsút kellett vennie a tiszteletre méltó ősi monostortól, amelyhez legkedvesebb emlékei fűződtek. El kellett foglalnia az ország legelső főpapi székét. Át kellett vennie a Bakácsok és Pázmányok örökét! Borongós őszi idő volt, midőn magas méltóságára emeltetett. Szomorúak voltak azok a viszonyok is, amelyek akkor a haza nyugalmát zavarták. Heves viharok dúltak a magyar Sión sziklacsúcsai felett. Komor felhők tornyosultak a magyar egyház egén. A sötét égbolt távolából ijesztően czikáztak a villámok. Veszélyes hullámok csapkodtak az egyház hajója körül. Az egyházpolitika nagy kérdései, izgatott mozgalmai súlyos gondokat okoztak az egyház és haza sorsáért aggódó lelkének. Teljes joggal ismételhette a nemzetek Apostolának szavait: „Nagy az én szomorúságom és szivemben folytonos a fájdalom.“ 1 Lesújtották ugyan a nyugtalanitó gondok és emésztő keserűségek, de el nem csüggesztették. Istenbe vetett erős bizalma által támogatva, bölcs tapintatossággal és körültekintő óvatossággal ügyekezett leküzdeni a bonyolult viszonyok nehézségeit, elhári- tani fenyegető veszélyeit. Az éles és tartós küzdelmek között, amelyekkel szembe kellett szállania, az igazság volt a hatalmas fegyver, amellyel harcolni óhajtott. A béke az a törhetlen pajzs, amellyel a támadások ellen védekezni ügyekezett. Azok a tanok irányították elhatározásait és tetteit, amelyek a társadalmak rendjét, az államok nyugalmát, az emberiség boldogságát biztosították. A türelem és mérséklet azon nagy erényeit gyakorolta, amelyek talajából az ellentétek kiegyenlitése, az elmék egyetértése, a kedélyek öszhangja sarjadoznak. A kimerítő aggodalmak mellett azonban nem hiányoztak a vigasztalások, amelyek megnyugtatásul szolgáltak. Nem hiányoztak olyan örvendetes pillanatok, amelyek megédesítették a keserűségeket, feledtették a fájó perczeket. Teljesedésbe mentek 0 Eminencziá- jára nézve a sz. irás szavai: „Eltelt 1 Róm. IX. 2.
