Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VII.

61

vigasztalással . . . minden szorongattatás mellett.“ 1

Egyházunk és hazánk néhány igen nevezetes jubileumot ünnepelt a legutóbbi évtized folyamán.

0 Felsége dicső megkoronáztatásának negyedszázados; a honfoglalás ezeréves; a kereszténység meghonositásának kilencz- századik évfordulója oly események voltak, amelyek minden igaz magyar szivet kellemes izgalomba ejtettek.

Lelkes megünneplésük feledhetlen hagyománya marad korunknak. Századokon át nem fog feledésbe menni annak a tettre vágyó, tüzes felbuzdulásnak és nemes hévnek emléke, amelyek e ritka alkalmakat oly fényes, oly ragyogó ünnepekké varázsolták.

Amig azonban magyar lesz, aki kegyelettel fog ez évfordulók megéléséről unokáinak regélni, addig emlékezetes lesz az a kimagasló szerep is, amelyet ez ünnepségeknél a bíboros herczegprimás ő Emi- nencziája a haza büszkeségére betöltött.

A sokoldalú és nagy fontosságú országos teendők rendkivül igénybe vették idejét és erejét.

Sohasem akadályozhatták azonban annak az éber őrködésnek, atyai szeretetnek és nagylelkű áldozatkészségnek gyakorlásában, amelyet az egyházmegye ügyeinek intézése és különböző fontos érdekeinek előmozdítása körül tapasztalni szerencsések vagyunk.

Szeretett papságának és a gondjaira bízott híveknek egyaránt azt az Utat óhaj1 II. Kor. VII. 4.

tóttá megmutatni, amelynek ösvényein nem lehet eltévedni.

Annak az Igazságnak követését hangoztatta, amelynek árnyékában biztos menedéket találhatni.

Azt az Eletet világította meg, amelynek tükrében tisztán szemlélhetni a halandó kötelmeit.

Leghőbb óhajtása volt, hogy „az Úr szolgái és titkainak sáfárai“,1 „sava és világossága“ legyenek a földnek.2 Azt óhajtotta, „hogy őrizzék a tudományt és a törvényt. Járjanak békében és igazságban.“ 3 Gyógyítsák a szivek és lelkek sebeit.4

Emeljük tehát szemeinket a Mindenható trónjának zsámolyához és kulcsolt kezekkel adjunk hálát, hogy kegyelmes Főpásztorunk, bölcs vezérünk, áldozatkész jótevőnk és nemeskeblű vigaszunk ez öröm- napjára virradni engedett!

Használjuk fel azonban a dicső alkalmat arra is, hogy minél fényesebb tanúságot szolgáltassunk a szeretet, ragaszkodás és hála azon érzelmeiről, amelyek kebleinkben honolnak!

Felkérem ennélfogva a főtiszt, papságot, az iskolai hatóságokat és intézeti elöljárókat, hogy ő Eminencziája, kegyelmes Főpásztorunk áldozári jubileumának minél impozánsabb megünnepléséről gondoskodni sziveskedjenek.

Miután a jubileum tulajdonképpeni napja — május 26-ika — péntekre esik,

1 I. Kor. ív. l.

2 Máté V. 13, 14, 16.

3 Malach. II. 7.

4 Luk. IV. 18, 19.