Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XX.
186 az osztályharcot, megingatná az intézményt hordozó erőt a „cliaritas“-t és az intézmény felbomlására vezethetne. A bizottság mindezek alapján a kérelmet a nyugdij intézet megterhel- tetósével teljesíthetőnek nem tartja és ily értelmű megállapodásáról 0 Eminencziája a Bibornok Herczeg Prímás úrhoz indokolt felterjesztést intéz. IX. Tárgyaltatott dr. Kiinda Teofil alapkezelő kanonok előterjesztése alapján az újonnan szervezett papi nyugdíjintézet 1906. évi költségvetési előirányzata és ezzel kapcsolatban az előadó jelentése a „Fundus auxiliaris“ 1903—1905 évi jövedelmeinek felhasználásáról. A jelentés szerint ezen alap kamatjövedelmének az 1903. évi márczius hó 2‘2-én 590/903. szám alatt kelt főpásztori rendelet értelmében az újonnan szervezett főegyházmegyei papi nyugdíjintézet céljaira kellett volna egészben felhasználtatnia. — Ezen főpásztori rendelkezés, mely az újonnan szervezett főegyházmegyei papi nyugdíjintézet alapszabályainak 29. §. a) pontjába is beiktattatott, az 1904. évi 499. sz. alatt kelt rendelettel oda módosíttatott, hogy az alap összes jövedelmének fele az 1904. évben ugyan ideiglenes segélyezésekre leszen felhasználható, azontúl azonban ezen jövedelemnek csak azon része, mely a nyugdíjintézet kiadásainak fedezése után fönnmarad. Mivel úgy az életbeléptető rendelet, mint az alapszabályok értelmében az ujonan szervezett főegyházmegyei papi nyugdijintézet terhére a nyugdíjazások csak az életbeléptetéstől számított három év múlva, azaz 1906. január 1-től kezdő- dolog lesznek foganatositandók, kétségtelen, hogy a „Fundus auxiliaris“-nak a j nyugdijintézet részére lekötött kamatai illetve jövedelmei is csak ezen időponttól kezdve illetik meg az ujonan szervezett nyugdíjintézetet, az ideig pedig a nyugdíjazás terhét viselő „Fundus emeritorum parochorum et deficientium Sacerdotum“ javára esnek. Az uj nyugdíjintézetet azonban mint a régi nyugdíjalap jogainak és kötelességeinek örökösét megilleti a jog, hogy ezen jövedelemnek a régi nyugdíjalap czéljaira történt felhasználását most, midőn ezen nyugdíjalap jogait és terheit átveszi, vizsgálat tárgyává tegye és megállapítsa, miképen érinti ezen felhasználás az uj nyugdijintézet érdekeit. A „Fundus auxiliaris“ bevételei 1903. évben (beszámítva az 1902. évről áthozott 6126 kor. 01 fillér maradványt is) 21,951 kor. 37 fillért, 1904. évben 14,969 kor. 10 fillért tettek ki, a folyó 1905. évben pedig 14,000 koronára irányozhatok elő. A három évi összes bevétel tehát: 50,920 kor. 48 fillér. Ezen bevételből a számadások szerint „ideiglenes segélyekére kiadatott: 1903. évben 11,876 kor. 40 fill. ; 1904. évben 8,734 kor.; a folyó 1905. évben mintegy 4000 korona, összesen tehát: 24,610 kor. 40 fillér. Tőkésittetett: 1903. évben 6248 kor. 53 fillér, 1904. évben 3792 korona, összesen 10,040 kor. 53 fillér. A nyugdij intézet czéljaira eddigelé az alap jövedelméből nem fordittatott semmi, s igy levonva az 50,920 kor. 48 fillér összbevételből a három évi „ideiglenes segélyeket“ és tőkésítéseket mint a nyugdij intézés részére felhasználható kész-
