Circulares literae dioecesanae anno 1905 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

III.

16 fenforogni s a kérelmet újabb segély meg­állapítására irányzottnak tekinti ; ezt pe­dig a város nem teljesítheti: mert ez a többi hitfelekezeti népiskola segélyének a felemelését vonná maga után, a mit a város anyagi viszonyai meg nem enged­nek. A panaszbeli követelés czimének ez a kettős megkülönböztetése a segélyezés vitás kérdésének érdemi elbírálása szem­pontjából voltaképen nem bir semmi je­lentőséggel ; mert ebben a tekintetben az 1868. évi Lili. t.-cz. 23. §-a az irány­adó, melynek rendelkezése szerint az a város, mely házi pénztárából felekezeti iskola javára segélyt szolgáltat ki, e se­gélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezetet köteles ré­szesíteni. A panaszos egyházközség pa­nasziratában tételenkint mutatta ki azo­kat az összegeket, melyeket S. város az ág. hi tv. evang. egyházközségnek nyújt iskolai segélyek czimén, s a város a tár­gyalt panasz ellenében ehhez a bíróság­hoz benyújtott vádiratában egyetlen tétel, az ipariskola évi 800 korona segélye elle­nében emel kifogást azzal a helyes indo­kolással, hogy ez az iskola községi jellegű lévén, tévesen soroztatott a város által segélyezett felekezeti intézetek közé. Mi­után pedig ezt a kifogást a panaszos egy­házközség megjegyzés nélkül hagyta, meg nem czáfolta; az általa kitüntetett 14,145 korona 68 fillérből az imént említett 800 korona levonatván: évi 13,345 korona 68 fillérben helyesbítendő, illetve állapítandó meg az az összeg, melyet S. város házi pénztárából a helybeli ág. hitv. egyháznak juttat iskolai segélyek czimén. De ezen segélyek egybefoglalása ellen is elvi alapon kifogást emel a város említett vádiratában, akként érvelvén, hogy ezek a segélyek különböző fokozatú iskolák között oszol­I ván meg, melyeket az ág. hitv. evang. egyházközség, saját hívei hozzájárulásá­val tart fenn; a róm. kath. egyházköz­ségnek pedig csak egyetlen elemi népis­kolája lévén, a város pénztárából az aman­nak juttatott anyagi támogatás arányá­ban való részesedésre jogos igénye nincsen. A bíróság ezt az érvelést, illetve kifogást helytállónak el nem ismerheti; mert az 1868. évi Lili. t.-czikknek fentebb már idézett rendelkezése csak általánosságban iskolai segélyről és ennek megfelelő igaz­ságos arányról szól; tehát az a ténykö­rülmény, hogy milyen és hány felekezeti jellegű iskola fentartása czimén segélyez a község, illetve a város valamely vallás­felekezetet, a más vallásfelekezet által arányossági alapon támasztott igény elbí­rálásánál teljesen közömbös. És el nem fogadhatja ezt az érvelést a bíróság még azért sem: mert ennek az elvi álláspont- j nak az elfogadása végeredményében oda : vezetne, hogy olyan község, mely külön­böző iskolákat fentartó egy vallásfeleke­zetet kíván a lehető leghatékonyabban segélyezni, az ezen kedvezményre való törvényszerű igények érvényesítésétől a kebelében fennálló más felekezeteket vég­kép elzárhatná. Minthogy pedig S. város vádiratában foglalt, fentebb már ismerte­tett azon fejtegetésének, mintha a pana­szos egyházközség segélye 1873-ban végleg és megmásithatatlanul állapíttatott volna meg, jogi alapja nincs s azt a hitköz­ségtől, mihelyt az ág. hitv. evangélikus egyház anyagi támogatását megszünteti, bármikor el is vonhatja; minthogy a 13,345 koronában a város által is elismert községi segélyből az ág. hitv. ev. egyház 5149 hívére fejenkint 2 kor. 59 fillér esik, mihez képest az 1265 lélekszámból álló róm. kath. hitközséget az 1868. évi Lili. t.-cz.

Next

/
Thumbnails
Contents