Circulares literae dioecesanae anno 1904 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VI.

52 élés kárhoztatandó az, hogy az egyházi szer­tartás a zenével szemben mintegy másod­rendű, szolgai szerepet játszék. Az ellenkező a helyes. A zene tulajdonképpen a liturgiá­nak csak adaléka és alázatos szolgálója. VIII. Fő-eszközök. 24. A fenti határozatok pontos végre­hajtására a püspökök, ha még nem tették volna, egyházmegyéjükben az egyházi ze­nében igazán járatos egyénekből külön bi­zottságot alakitsanak, melynek belátásuk szerint megállapítandó módon feladatuk le­gyen ügyelni a templomi zenére. De ne csupán arra legyenek tekintettel, hogy a zene magában véve jó legyen, hanem arra is, hogy megfeleljen az énekesek képessé­gének és hogy jól legyen előadva. 25. A papnevelő és más egyházi inté­zetekben, a trienti zsinat rendeletéi értel­mében az összes növendékek szorgalmasan és odaadással műveljék a fent dicsért ha­gyományos gregorián éneket, az elöljárók pedig hathatósan buzdítsák és lelkesítsék ifjú alattvalóikat. Hasonló módon a hol csak lehetséges egy Schola Cantorum alapittassék a klerikusok között az egyházi polifon ének és általában a jó liturgiái zene művelésére. 26. A rendes liturgiái, erkölcstudo­mányi és kánonjogi előadások alatt ne mu­lasszák el az illetékes tanárok részleteseb­ben érinteni azokat a pontokat, melyek az egyházi zene elveire és törvényeire vonat­koznak, és igyekezzenek ezen ismereteket az egyházi művészetről szóló külön okta­tással kiegészíteni, nehogy a kispapok mi­kor elhagyják a szemináriumot, teljesen nél­külözzék ezen, a papi műveltség teljessé­géhez tartozó ismereteket. 27. Igyekezni kell, legalább a főbb templomokban, visszaállítani a régi ének­karokat (Scholae Cantorum), mint a hogy ez sok helyen már megtörtént. Ügybuzgó papságnak még a kisebb és falusi templo­mokban sem lesz lehetetlen ilyen ének­karokat megalkotni, sőt ezek könnyen esz­közül szolgálnak neki majd arra, hogy maga köré gyűjtse a fiúkat és a felnőtteket az ö javukra és a nép épülésére. 28. Igyekezni kell fentartani és elő­mozdítani az egyházi zene-iskolákat minde­nütt, a hol ilyenek már léteznek és min­dent elkövetni, hogy újak alapittassanak ott, a hol még nincsenek. Igen fontos, hogy az egyház maga gondoskodjék saját mes­tereinek, orgonistáinak és énekeseinek ki- képeztetéséröl, az egyházi művészet igaz elvei szerint. IX. Befejezés. 29. Végül figyelmébe ajánljuk a kar­mestereknek, énekeseknek, az egyházi fér­fiaknak, a papnevelő és más egyházi intéze­tek elülj áróinak, a szerzetes rendeknek, a plébánosoknak és más templomi elülj árók­nak, a társas- és székes-káptalanok kano- nokjainak és mindenek felett az egyház­megyék fejeinek, hogy ezeket a régóta várt és mindenkitől egy értelemmel kívánt refor­mokat egész lelkesedésükkel felkarolják, ne­hogy megvetés tárgyává legyen az egyház tekintélye, mely e reformokat ismételten előadta és most újból sürgeti. Kelt Rómában, Vatikáni apostoli palo­tánkban, szűz szent Cecilia vértanú napján, 1903. nov. hó 22-én, pápaságunk első évében. X. PIUS PÁPA.

Next

/
Thumbnails
Contents