Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

V.

a kisasszony mint a kis asszony, s más a Hegyalja mint a hegy alja. — Hasonló példák még: drágakő, álarc, forgószél, varrótű; vasút, aranyhaj; alföld, belügy; harmadrész, negyedrész; űrnapja, istennyila; atyámfia, negyednapja, szeme fénye. (Ha az anyag-jelzős főnevek még nem váltak állandó kapcsolatokká, s kivált ha hosszabbak, nem kell egybeírni, p. arany bárány, deszka kerítés.)

d) Az -ú ű képzős melléknevek közül rendesen egybeírjuk azokat, amelyeknek előtagja főnév: borízű, nyilsebességű, acél- markú. Amelyeknek előtagja is mellék- n é v, azok közül csak a gyakrabban használtakat és rövidebbeket szokás egybeírni. Tehát : bőkezű, szűkmarkú, jómódú, nagyképű, kislelkű; szabadelvű, rosszhiszemű, nagyméltóságú ; de keskeny nyílású, alattomos jellemű, végtelen bölcseségű stb.

Szintúgy bánunk az -s -i képzős összetételekkel ; tehát: nagyszakállas, ötéves, kéthavi, földalatti ; de kétezer éves, tizenhat esztendős, január havi, templom mögötti. Ha az első tag tulajdonfőnév, kötőjellel írjuk : Mátyás-kori, Medárd-napi.

A -nyi képzős melléknevek előtt rendszerint külön hagyjuk a számnevet kilenc ujjnyi, három méternyi (v. 3 méternyi.)

e) Az összetett számneveket ezerig mind egybeírjuk: tizenkilenc, száznyolcvanöt, háromszázhatvanöt (szintúgy még az ezernek puszta többeseit: kétezer, százhúszezer). Ha az ezeresek után még százasok stb. következnek, szintúgy a milliós számok neveiben legcélszerűbb a hármas számcsoportokat utánozni s a csoportok közé kötőjelet tenni, p. 5,065,432 : ötmillió- hatvanötezer-négy százharminckettő. Hasonlókép a sorszámokkal, p. a kétezer-kétszázadik év nem lesz szökőév. — Egy szóba: Ezeregy éjtszaka, ezernyolcszáznegyvennyolc.

f) A földrajzi neveket, ha összetettek, többnyire kötőjellel írjuk ; p. Szatmár-Németi, Szolnok-Doboka megye, Ausztria-Magyar- ország; Szent-Pétervár, Nagy-Kúnság, Al- Duna, Duna-Földvár, Balaton-Földvár, Fehér- Körös, Vörös-Tenger, Fekete-Tenger, Eszak- Amerika. De a leggyakrabban használtak és a legrégibbek (kivált ha rövid tagokból állanak) egységes szóba forrnak össze ; p. Budapest, Nagyvárad,

Székesfehérvár, Marosvásárhely, Balaton- füred, Siófok; Újvidék, Óvár, Kisbér; az ország szó összetételeit is egybe írjuk : Magyar- ország, Törökország. — Ellenben a megye vagy vármegye szót inkább külön írjuk : Veszprém megye, Kolozs vármegye.

Az utcák és terek nevét kötőjellel szokás írni: Múzeum-kőrút, Király-utca, Petőfi-tér; de a kettős személynévvel összetetteket kötőjellel sem kell összekötni: Arany János utca, (Ferenc József híd), Deák Ferenc tér.

A helységnevekre hivatalos használatban a hivatalos Helységnévtár irányadó.

A földrajzi nevekből képezett mellékneveket általában egybeírják, p. a szatmárnémeti polgárok, a szolnok- dobokamegyeiek, szentpétervári, északamerikai. — Az utcanevekből valókat nem egyesítjük, ha az első tag maga is tulajdonnév, p. a Ferenc-körúti házak, a Lónyay-utcai iskola, Buda-utcai (ellenben bécsiutcai, királyutcai.)

g) Végül egy szónak veszünk sok határozó szót, mely p. főnévből vagy névmásból és hozzáragadt névutóból áll, vagyis jelzős főnévből vagy két határozó szóból; p. rendkívül, kétségkívül, tegnapelőtt, napközben, országszerte, ezelőtt, azalatt, amellett, ezáltal, azon fölül, ezentúl; másnap ; nemsokára, aligha, korántsem, majdnem. — Vannak hasonlókép összetett kötőszók is, p. mielőtt, mialatt, miközben, ennélfogva; úgyhogy, úgyis, úgysem, mégis, mégsem, tudniillik (de még pedig, és pedig.)

A szók megszakítása.

17. §. A sor végén, ha a szónak egy részét helyszűke miatt a következő sorba kell átvinni, rendszerint nem a nyelvtani szóelemzés, hanem a szótagolás az irányadó : nem rég-i, hanem ré-gi, nem pénz-ért, hanem pén-zért, nem ház-ig, hanem há-zig. — Egyszerű szavainkat a következő szabályok szerint tagoljuk mind a kiejtésben, mind pedig az írásban :

1. Ha két magánhangzó között csak egy mássalhangzó áll, ezt mindig átvisszük a következő szótagba : ha-lom, há-bo-ru-ság, Pé-te-ré.

2. Ha egynél több mássalhangzó áll két magánhangzó között, csak az utolsót viszszük át: ál-dás, nyolc-tói, kilen-cig; fillok-széra, templom, ost-rom, Auszt-ria, oszt-rák, oszt-riga, int-rika, kont-rás, Ang-lia, Amb-rus. Szintén így szakítjuk meg a hosszú (kettőztetett) mássalhangzók betűit: rop-pant, tol-lal, fecs-csen,