Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XXI.
192 példát adott, miképen kelljen szeretnünk földi hazánkat. Azok a könyek, melyeket a pusztulása felé közeledő Jeruzsálem fölött ontott, a hazájához jó- és balsorsban törhetetlenül ragaszkodó hazaszeretetnek forrásává lettek. Ebből fakad a mi hazaszeretetünk is, melynek eszménye a hármas jelszó: Isten, király és haza. Istent imádni, a királyt tisztelni, a haza javát előmozdítani: ez a Krisztus Urunk által megszentelt hazaszeretetünk lényege. Tanú a történelem, hogy hazánk akkor volt erős külellenségeivel szemben, akkor volt elégedett, boldog, határain belül, midőn polgárai az Isten, király és haza iránt kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítették. Azért, ha vissza akarjuk szerezni édes hazánknak a béke áldásait, ha gyógyítani akarjuk sebeit, melyektől jelenleg vérzik: akkor a Krisztus Urunktól megszentelt hazaszeretet erejét ujitsuk meg sziveinkben és odaadó készséggel teljesítsük a tiszta hazaszeretet kötelmeit. Lelkes hódolattal ragaszkodjunk első sorban a hazának koronás fejéhez, felséges királyunk fölkent személyéhez. Ne hiányozzék erényeink koronájából soha annak a rendületlen hűségnek drága köve, melyet dicső őseink már Etelközben ia-értek és századokon keresztül szilárdan <D megőriztek. Csak királyával egyesülve és szoros kapcsolatban győzheti le a nemzet a békés életét háborgató bajokat. Mindig, de főleg jelenleg, midőn a belső békeség áldásait nélkülözzük, szívleljük meg szent Pál apostolnak intelmét: „Kérlek, legyenek könyörgések, imádságok és kérések minden emberért, a királyokért és mindazokért, kik méltóságban vannak, hogy nyugalmas, csendes életünk legyen ... a hitben, szeretetben, szentségben és józanságban.“1 És a királyhoz való rendületlen ragaszkodás mellett teljesítsük a hazaszeretet ama kötelességét, melyre a nemzetek Apostola buzdít, midőn igy ir: „Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatóságoknak, mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől, a melyek pedig vannak, az Istentől rendeltettek. Annakokáért szükséges, hogy engedelmeskedjetek nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.“2 Tisztelendő Testvérek! Kedves Hívek! Bethlehem falain kívül egy alacsony barlang jászolyában szegényes pólyákba göngyölve nyugszik a királyok királya, az az isteni kisded, kihez a próféta szavai szerint „a nemzetek sietnek.“3 Siessünk mi is e jászolyhoz és leborulva az isteni kisded előtt tárjuk ki Előtte hazaszeretetünk aggodalmait, könyörgéseit, esdekléseit. Forduljunk az Üdvözítőhöz és szűz Anyjához őseinknek buzgó fohászával imádkozván : Add Uram Jézus, hogy e hazában virágozzék az Egyház és Haza iránti buzgalom, az egyetértés és szeretet. És te Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, emlékezzél meg örökségedről, melyet hü szolgád, első királyunk és apostolunk, szent István, néked felajánlott és végrendeletében néked hagyott. Tekints kegyes arczczal országodra és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Könyörgünk Nagyasszonyunk, apostoli ki1 I. Tim. II. 1. 2. 15. 2 Róm. XIII. 1—7. 3 Mich. IV. 2.
