Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XX.
187 különélést elrendelő ítélet maguknak a leieknek személyesen is kézbesítendő akkor is, ha szabályszerű meghatalmazással ellátott ügyvéd által képviseltetik magukat és ennélfogva abban az esetben, ha az az ítélet az ügyvédnek kézbesittetett ugyan, de nem egyszersmind az általa képviselt félnek magának is, ez utóbbinak elmaradása az ügyvéd kezéhez történt kézbesítés perjogi hatályát megszüntetné és a felet feljogosítaná arra, hogy a házasság felbontását ama kézbesítéstől számított határidő eltelte után is sikerrel kérhesse, az elkésetten beadott az a kérvény többé figyelembe nem vehető, illetőleg annak alapján a perben érvényesített okból a házasság fel nem bontható. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy H. J. újvidéki, valamint M. A. szabadkai ügyvédnek, mint házasságvédöknek 20—20 koronában megállapított dijakat 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt megfizessen. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik. indokok: Az 1894. évi XXXI. t.-czikk- nek a házasfelek ágytól és asztaltól való különélése iránt rendelkező 89. §. alkalmaz- hatása esetén, ugyanazon törvény 100. §-a értelmében a házasság felbontását szorgalmazó fél tartozik a különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontását kérni, mivel eme záros határidőnek eltelte után a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem kérheti. Az idézett törvény 76. illetőleg 80. §. a) és c) pontjaira alapított jelen perben a házasfelek ágytól és asztaltól való különélése hat havi időtartamra az elsöbirőság által 1898. évi október 4-én 18,177. szám alatt kelt ítélettel elrendeltetvén és ez az ítélet felperes részére dr. T. J. meghatalmazott ügyvédje kezéhez, valamint a személyesen eljárt alperesnek 1898. évi október 8-án kézbesittetvén, a bontás szorgalmazásának a törvény 100. §-ában megszabott határideje 1899. évi julius hó 8-án járt le. Tekintve pedig, hogy felperes ügyvédje által a bontásra irányuló kérvényét csak 1900. évi julius 14-én és ekként nyilvánvalóan elkésetten adta be és tekintve azt is, hogy nincs oly jogszabály, sem oly bírói gyakorlat elfogadva, mely szerint a házassági perben hozott ágytól és asztaltól való különélést elrendelő Ítélet maguknak a feleknek személyesen is kézbesítendő akkor is, ha szabályszerű meghatalmazással ellátott ügyvéd által képviseltetik magukat és ennélfogva abban az esetben, ha az Ítélet az ügyvédnek kézbesittetett ugyan, de nem egyszersmind az általa képviselt félnek magának is, ez utóbbinak elmaradása az ügyvéd kezéhez történt kézbesítés perjogi hatályát megszüntetné és a felet feljogosítaná arra, hogy a házasság felbontását ama kézbesítéstől számított határidő eltelte után is sikerrel kérhesse, az elkésetten beadott az a kérvény többé figyelembe nem vehető, illetőleg annak alapján a perben érvényesített okból a házasság fel nem bontható: ugyanazért mindkét albiróság Ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani és a házasságvédök dijainak megfizetésére kötelezni kellett. A perköltség azért lett kölcsönösen megszüntetve, mert alperes költségét fel nem számította, annál kevésbé kérte megtérítését és e mellett a perköltség befizetésében elsöbiróságilag lett elmarasztalása miatt fellebbezéssel nem élt; a pervesztes felperesre nézve pedig a perköltségnek kölcsönösen lett megszüntetése sérelmes nem lehet. (1902. nov. 5-én 4640. sz.).
