Circulares literae dioecesanae anno 1903 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

XX.

185 4166. sz Elhagyott gyermekek állami gon­dozása. ros falai között egy bizottság, amely min­den a b. Szűzre vonatkozó munkát, legyen az nagy vagy kicsiny, szívesen elfogad, sőt kér. A bizottság, amely Buri Antal elnök­lete alatt működik, Rómába (Via Torre Ar­gentina 76.) kéri a küldeményeket és csak azt jegyzi meg, hogy a munkák kötve le­gyenek. Kérem a ft. papságot, hogy ez ügyet felkarolni és netáni, a b. Szűzre vonatkozóag kiadott munkáit a bizottságnak megküldeni szíveskedjék. A hét éven felüli elhagyott gyer­mekeknek az állami gyermekmenhe- lyekben gondozása és gondozási költ­ségei. A m. kir. belügyminister 1903. évi 98,048. sz. határozata. A község által a '222 korona megfizetése ellen felhozott in­dokok figyelembe nem jöhetnek. Ugyanis már az 1901. évi XXI. t.-cz. akként rendel­kezett, hogy: „az állami gyermekmenhelybe felvett gyermekek, amennyiben 7-ik életévük betöltésekor törvényhatósági vagy magán-ár- vaházban, avagy valamely más jótékony intézetben vagy egyesületnél el nem helyez­hetők, 15 éves korukig az állami gyermek- menhely kötelékében maradnak.“ Így tehát a gyermek 7 éves kora után' is jogosan tartatott az állami gyermekmenhely kötelé­kében. A felmerült költségek azonban az idézett törvény 3. §-a alapján az illetőségi községet terhelik. Megjegyzem, hogy Czim intézkedésének az a része, hogy „7 éves korán túl az elhagyott gyermeket illetőségi községe tartozik gondoztatni“, téves. A Gyv. Sz. 12. §-a szerint: „Az állami gyermek­menhely azon intézmény, a melynek köte­lékében az állam gondozza az összes elha­gyott gyermekeket 15-ik életévük betöltéséig.“ Csak a költségek terhelik az illetőségi közsé­get. (1901. évi XXI. t.-cz. 3. §. és Gyv. Sz. 55. §.). A törvényes születés kétségbe vo­násának s illetően megtámadásának joga ennek életében nem első sorban, hanem egyedül és kizáróan a férjet és csak halála után illeti meg azokat az örökö­söket, kik a törvényes születés fentar- tásával jogaikban csorbát szenvednének. Az anyát az a jog' nem illeti meg. A kaposvári kir. törvényszék: A kir. törvényszék a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A felperes gyermekének az 1896. évi deczember 13-án született I. nevű fiúnak törvénytelenné kimondását azért kérte, mert felperes férjétől már 1892. évi május hó 2-ika óta különválva él, azzal ezen idő­től kezdve nemileg nem közösült és nem is érintkezett, hanem Drávatamásiban hosszabb időn keresztül és különösen a gyermek szü­letése előtt egy éven át egy K. J. nevű ide­gen férfiúval szerelmi és nemi viszonyt foly­tatott és ezen nemi viszonyból született az I. nevű gyermek, aki tehát nem a felperes törvényes férjétől származik, hanem törvény­telen. Állította továbbá a felperes, hogy a férjével kötött házassága időközben felbon­tatott és kérte állításainak bizonyithatása vé­gett a megnevezett tanukat kihallgatni és a vonatkozó per iratait beszerezni. A gyámhatóság által kirendelt pergond­nok nem vonta kétségbe a felperes állítá­sainak valóságát és nem ellenezte, hogy kk. S. J. törvénytelen származásúnak nyilvánít* tassék. S. L. II. rendű alperes törvénysze­rűen történt idéztetése daczára nem jelent meg a per felvételére kitűzött határidőben és ezt a mulasztását utóbb sem igazolta. A kir. törvényszék beszerezte a felperes és férje 4167. sz. Törvényes születés két­ségbe vonása.

Next

/
Thumbnails
Contents