Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XI.
110 helyi hatóságokat és tanítókat (tanítónőket) a szóban forgó törvény rendelkezéseinek és ez alapon kiadott kornuíny-rendeleteknek lelkiismeretes megtartására nyomatékosan felhívni méltóztassék. Különösen súlyt helyezek arra, hogy a magyar beszéd, irás és olvasás tanítására a ministeri tantervben kitűzött heti óraszám minden nem magyar tannyelvű népiskolában jellegkülömbség nélkül csonkitatlanul megtartassák, és hogy az ugyanott kitűzött tanítási czél eléressék, vagyis hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy ezen nyelven s az ö életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni, továbbá tudjon magyarul folyékonyan olvasni és helyesen írni. Ezen alkalomból van szerencséin a főtiszt. egyházmegyei Főhatóság nagybecsű ügyeimébe a legnyomatékosabban ajánlani hivatali elődömnek 1885. évi május hó 28-án 20301. szám alatt kelt körrendeletét olyan kijelentéssel, hogy nem csak a szentesített törvény iránt való köteles tiszteletből, de hazánk nem magyar ajkú lakosságának jól felfogott érdekében is el vagyok határozva, hogy az immár 23 év óta életben levő nagy fontosságú törvényt szigorúan végrehajtom. De viszont azon reményemet is kifejezem, hogy a midőn a tanítói állás csekély javadalmazásában keresendő a magyar nyelvtanítás sikertelenségének az oka, az 1893. évi XXVI. törvényczikk 16. §-a alapján készséggel adja a törvényhozás rendelkezésemre a tanítói fizetésnek 800 koronára való kiegészítésére, s a tanítók korpótlékára szükséges összeget. Budapesten, 1902. évi junius hó 5-én. WJassics Gyula. A ni. kir. vallás- és közoktatásügyi Ministertől. — 30332/1902. sz. —- Körrendelet. — Valamennyi kin. tan felügyelőségnek. A magyar nyelv kötelező tanítását a népoktatási tanintézetekben elrendelő 1879. évi XVIII. törvényczikk immár 23 év óta van életben. A törvény bevezető része ezen törvény világos czélját abban jelöli meg, hogy a népoktatási tanintézetek minden állampolgárnak kellő módot nyújtsanak arra, hogy ezek a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét elsajátítsák. A rendelkezésemre álló adatok és tapasztalatok engem arról győztek meg, hogy a törvény úgy, miként annak szava és szelleme is követeli, a kívánt eredményt máig sem biztosította. Állásomból kifolyó kötelességemnek tartom a szentesített törvény rendelkezéseinek az összes nem magyar tannyelvű népoktatási tanintézetekben teljes szigorral érvényt szerezni, még pedig nemcsak azért, hogy a már régen érvényben levő törvényt a maga teljességében végrehajtsam, hanem hazánk nem magyar ajkú lakosságának jól felfogott érdekében módot akarok annak nyújtani, hogy a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek birtokában legyenek és az ezzel járó előnyökben az iskolák hibái miatt hátrányt ne szenvedjenek. E végből a kir. tanfelügyelöségnek elengedhetetlen és legfontosabb kötelességévé teszem, hogy a tankerületében levő összes nem magyar tannyelvű népiskolákat rendre és alaposan vizsgálja meg és ezen iskola- látogatások alkalmával a következőkre ter- jeszsze ki gondos és lelkiismeretes figyelmét: a) A tanító birja-e a magyar nyelvet szóban és Írásban teljesen és oktatóképességgel? Ha a tanító nem beszél, vagy esak
