Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
VII.
(íl faját alkotja, melynek czélja az elismert társadalom fölött való titkos uralom és melynek létoka az Isten és egyháza ellen való háborúban áll. Nevén se kellene nevezni ezt a társaságot; mert mindnyájan ezekről az ismertető jelekről ráismernek a szabadkőművességre, melyről „Humánum genus“ kezdetű, 1884. ápril 20-dikán kelt körlevelünkben szólottunk, ismertetvén annak gonosz törekvéseit, hamis tanitásait és boldogtalan müveit. — Ez a szövetség, mely óriási hálózatban átfogja majdnem az összes nemzeteket és más titkos szövetségekkel rejtett szálakkal össze van kötve, tagjait az előnyök lépvesszejével édesgeti magához, melyeket nekik szerez, a kormányzókat részint ígéretekkel, részint fenyegetésekkel a maga terveinek nyeri meg és sikerült neki behatolnia az összes társadalmi osztályokba és úgyszólván a jogszerű államban egy láthatatlan és felelősség nélküli államot alkotnia. „Eltelvén a sátán szellemével, ki — mint az apostol mondja, — szükség esetén a világosság angyalává változik át (II. Kor. 11. 14.) emberbaráti czélokat tűz ki, de mindent a titkos szövetség czéljaira aknáz ki és miközben kijelenti, hogy nincsenek politikai czéljai, messzemenő tevékenységet gyakorol az állam törvényhozására és köz- igazgatására; miközben tiszteletet emleget az uralkodó tekintélyek iránt, sőt a vallás iránt is, végső czél gyanánt (saját szabályzatainak tanúsága szerint) az állami és egyházi tekintély kiirtására törekszik, melyet a szabadság ellenségének tart. Most már mind nyilvánvalóbbá lesz, hogy ezen titkos szövetség sugalmazásainak és bünrészességének tulajdonittatnak nagyrészt az egyház folytonos zaklatásai, valamint az újabban élesebbé vált támadások. Tényleg az, hogy annyira egy időben tört ki az üldözés nemrégen, mint a derült égből lecsapó villám, tudniillik a hatással arányban álló okok nélkül; s hogy a napisajtó, nyilvános gyűlések és szinielöadások által egyenlő módon készíttetett elő az üldözés ; hogy a rágalom és a népizgatás egyenlő fegyverei használtattak: mindez elárulja, hogy azonosak voltak a szándékok és ugyanaz a jelszó, mely egy vezető központból kiadatott. Ez az epizód különben egészen beleillik abba a régi tervbe, mely széliében megvalósíttatott, hogy az általunk már felsorolt károkat szaporítsák és fökép, hogy a vallásoktatást egészen a teljes kizárásig megszorítsák és igy vallásilag közömbös és hitetlen nemzedékeket neveljenek nagyra, a sajtó révén az egyház erkölcstanai ellen küzdjenek, vallásgyakorlatait kigúnyolják és ünnepeit megszenlségtelenitsék. Magától értetődik, hogy a katholikus papirend, mely arra hivatott, hogy a vallást terjeszsze és annak titkait kiszolgáltassa, különös elkeseredéssel tétetett czéltáblául arra, hogy annak tekintélyét és tiszteletét a nép szemében csökkentsék. A vakmerőség e tekintetben napról-napra növekszik; a papok cselekedeteit a legrosszabbul magyarázzák, gyanakodnak rájuk, a legaljasabb vádakat emelik ellenük és mindezt annál nagyobb mértékben, mennél inkább remélhetnek büntetlenséget. így újabb bajokkal tetézik azokat, melyeket a papság hosszabb idő óta szenved a katonakötelezettség által, mely öt elvonja a megfelelő vallásos előkészülettől, valamint az egyházi vagyon elrablása által, mely a hívek jámborsága és nagylelkűsége által keletkezett. És a szerzetesrendek és kongregácziók, melyek az evangéliumi tanácsok gyakorlatában a vallásnak és a társadalomnak egyaránt dicsőségére válnak, mintha csak egy bűnnel többjük volna az egyház ellensé
