Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VII.

geinek szemében, a legnagyobb hevességgel ülclöztetnek. Fájdalmas nekünk felemlítenünk, hogy újabban is gyöngülő és meg nem érdemelt rendszabályokkal sújtják őket, melyeket minden jogtisztelö embernek a legnagyobb mértékben helytelenítenie kell. Nem szolgált megmentésükre életük tisztasága, mely ellen még ellenségeik sem hozhattak föl komoly és alapos szemrehányásokat; nem a természetjog, mely megengedi a tisztességes czélokra való egyesülést, sem pedig az alkotmány, mely ezt szentesid; nem a nép szeretete, mely hálás a tudomány, művészet és földművelés terén tett becses szolgálatokért és a szegények nagyszámú osztályának felebaráti szeretetböl juttatott adományaiért. így férfiak és nők, a nép gyermekei, kik önként lemondtak a család örömeiről, hogy békés egyesülésben ifjúságukat, tehetségeiket, tevékenységüket és életüket felebarátjuk javának szenteljék, akárcsak gonosztevők bandái volnának, száműzettek, inig máskülönben ki-ki élvezi szabadságát.

Nem csoda, ha igy sujtatnak a legdrágább gyermekek, mikor az atya, a katholikus kereszténység feje, a római pápa sem jár jobban. Ismeretesek a tények. Miután a világi uralommal együtt attól a függetlenségtől is megfosztották, melyre mindeneket átfogó és isteni küldetésére szüksége van; miután saját Rómájában arra kényszeritet- ték, hogy lakóházába zárkózzék, mert ellenséges hatalomtól volt szorongattatva: a tisztelete iránt tett gúnyos kezességek és a szabadsága iránt tett kétes értékű Ígéretek daczára, rendellenes, igazságtalan és magasztos hivatalához méltatlan helyzetbe juttatták öt. Nagyon is jól ismerjük a nehézségeket, melyeket útjába gördítenek, amennyiben sokszor elferdítik szándékait és méltóságát megsértik, úgy, hogy egyre szembeszököbb lesz,

hogy elvették állami szuverenitását, hogy lassan-lassan az egyház fejének lelki hatalmát megdöntsék, ami különben a rablás tulajdonképeni szerzőitől leplezetlenül kitudódott. Ha mérlegeljük ennek a ténynek a hatásait, az nemcsak a helyes politika ellen van, hanem a társadalom ellen is, mert a valláson ejtett sebek mindmegannyi, a társadalom szivén ütött sebek. Mert Isten, aki az embert lényegileg társadalmi tulajdonságokkal ruházta föl, gondviselésében ugyanúgy alapította az egyházat, és a biblia szavai szerint Sión hegyére állította, hogy világitóul legyen és termékenyítő sugaraival az emberi társadalom különféle vonatkozásaiban az életelvet kifejleszsze azáltal, hogy bölcs és meny- nyei szabályokat közöl, melyek segítségével a legjobban megfelelő alakulatot nyerhesse. Ezért bomlik föl a társadalom, mely elvonja magát ez egyháztól, amely az ö erejének jelentékeny része, vagy megbukik, mivelhogy elválasztja azt, amit Isten összekötöttnek akar.

Nem szűntünk meg minden kínálkozó alkalommal ezeket az igazságokat hangoztatni és újra szándékosan kívántuk ezt tenni a jelen rendkívüli alkalommal. Adja az Ur, hogy a hívek által uj erőt és zsinórmértéket nyerjenek, hogy működésüket hathatósabban rendezzék a közös jóra, és hogy ellenfeleink ebből világosságot merítsenek, hogy felfoghassák, mily igazságtalanságot követnek el, midőn üldözik az egyházat, a legszeretöbb édes anyát, az emberiség legmegbízhatóbb jótevőjét.

Nem akarnók, hogy a jelenlegi fájdalmas helyzet képe gyöngítse a teljes bizalmat az isteni segítség iránt, mely idejében és a maga módján fogja a végleges diadalt megadni. Szivünk mélyében szomorkodunk, de az egyház halhatatlan fönnállása miatt nem aggódunk. Az üldöztetés, miként kéz-