Circulares literae dioecesanae anno 1902 ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae

VII.

59

az egyház jótékony szándékait föltüntessük és kiemeljük, hogy tanainak kincsét, valamint üdvös tevékenységét lehetőleg kifejtsük. Erre a czélra iránynltak pápaságunk legfőbb tényei, nevezetesen a keresztény bölcseletről, az emberi szabadságról, a keresztény házasságról, a szabadkőműves szövetségről, a közhatalmakról, az államok keresztény szervezetéről, a keresztény polgárok fő kötelességeiről, a szoczializmusról, a munkás- kérdésről és más-más rokon tárgyakról szóló apostoli körleveleink. Azonban nemcsak az volt szivünknek leghöbb kívánsága, hogy a lelkeket fölvilágositsuk, hanem az is egyúttal, hogy a sziveket megindítsuk és megtisztítsuk az által, hogy azon voltunk, hogyanépek között a keresztény erényeket uj virágzásra juttassuk.

Ezért nem szűntünk meg intelmeinkkel és tanácsainkkal azon javakra irányítani a figyelmet, melyek nem mulandók, és mindenkép azon voltunk, hogy a testet a léleknek, az embert Istennek, a földi zarándokságot a mennyei életnek alárendeljük. Megáldva az Úrtól, szavunk hozzájárulhatott ahhoz, hogy sokak meggyőződését erősítse, őket jobban megvilágositsa a jelenkor nehéz kérdéseiben, buzgalmukat élesztve, különféle müvekre adjon ösztönzést, melyek minden országban létrejöttek és még egyre létre jönnek, különösen a munkás osztályok javára, ama keresztény felebaráti szeretet uj életre keltése által, mely működésének kiváló helyét a népben találja. — Ha, tisztelendő testvérek, az aratás hozadéka nem is volt bőségesebb, imádjuk az isteni igazságosság titkát és egyúttal fohászkodunk hozzá, hogy könyörüljön annyiaknak vakságán, a kikre, sajnos, az Apostolnak félelmet gerjesztő panasza alkalmazható: „E világ istene elva- kitotta a hitetlenek értelmét úgy, hogy nem fényeskedik nekik Krisztus dicsőséges evangéliumának fényessége.“ (2. K. 4. 4.)

Abban a mértékben, amint a katholi- kus egyház a népek erkölcsi és anyagi javára kifejtette buzgalmát, sajnos a sötétség eme gyermekei irigykedve támadnak ellene és semmi eszközt nem hagynak megpróbálat- lanul, hogy isteni szépségét elhomályosítsák és életet adó s felszabadító működését megbénítsák. Mennyi álokoskodást, mennyi rágalmat használnak ! így az ö legnemtelenebb fogásaiknak egyike az, hogy az egyházat a meggondolatlan sokaság és a féltékeny kormányok szemében úgy tüntetik föl, mint a tudományok haladásának gátját, a szabadságnak ellenségét, az állam jogainak bitorlóját és mint olyant, mely átnyúl a politika terére. Balga vádaskodások ezek, melyek ezerszer ismételtettek, és melyek ezerszer megczáfoltattak az észtöl, a történelemtől, minden jog- és igazságszeretettöl.

Az egyház volna a tudomány és a kultúra ellensége? Az egyház bizonyára éber őre a kinyilatkoztatott dogmának, de éppen ez az éberség teszi öt a tudomány legérdemesebb előmozdítójává és minden igazi kultúra tápláló anyjává. Azáltal, hogy a szellemeket megnyitja az örök Ige, az ösz- szes igazságok legfőbb igazsága és ős alapja, isteni kinyilatkoztatásának befogadására, ennek ismeretei soha és semmi tekintetben nem korlátoztatnak, ellenkezőleg az isteni megismerés körének kisugárzásai az emberi értelemnek állandóan erőt és világosságot fognak adni és öt a legfontosabb kérdésekben bizonytalanságtól, aggodalmaskodástól és tévedésektől megóvni. Különben tizenkilencz százada annak a dicsőségnek, melyet a ka- tholiczizmus magának a tudás minden ágában szerzett, elégséges arra, hogy e hazug állítást megdöntse. Hiszen a katholikus egyházé az érdem, hogy a keresztény bölcsességet elterjesztette és megvédelmezte, mely nélkül a világ még mindig a pogány babona

n