Circulares litterae dioecesanae anno 1895. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
XVII.
4 A házasságot illetőleg az Egyház az üldözések közepette is azt tanította, hogy a keresztény házasság nem olyan, mint a pogány házasság; hanem hogy szentség; hogy felbonthatatlan, s hogy híveinek, a kik házasságra akarnak lépni, az ő törvényei szerint kell házasodniok. Tanúsítja ezt már Szt. Ignácz, Szt. Péter apostolnak az antiochiai püspöki széken közvetlen utóda. Az apostolok ezen tanítványa ugyanis Rómába hurczoltatván, hogy ott Jézus hitéért oroszlánok elé vettessék, ez útjában — katonáktól őrizve — több levelet irt, melyek egyikében meghagyja, hogy a hívek a püspök tanácsa nélkül házasságot ne kössenek; nyilván azért, hogy a püspök megítélhesse, váljon a katholikus Egyház törvénye szerint köthetnek-e az illetők házasságot. Hasonlólag Athenagoras, kereszténynyé lett pogány bölcs, védőiratában, melyet Krisztus után körülbelül 175-ik évben a keresztények érdekében az akkori római császárhoz intézett, határozottan kijelenté: „hogy nálunk keresztényeknél mindenki azt tekinti és ismeri el feleségének, kit nem az állami, hanem a keresztény törvény szerint vett nőül.“ íme tehát, Kedvelt Híveink, az üldöztetések idejében is szent kötelessége volt a hívőknek házasságukat az Egyház törvényei szerint megkötniök. És az első keresztények az állami hatalom részéről szenvedett üldöztetések daczára is lelkiismeretesen teljesítették kötelességeiket. Ti e szent ősök utódai vagytok; példájukon buzdulva, Ti is meg fogjátok tenni azt, a mit az Anyaszentegyház parancsol, annyival is inkább, mert ezt az új, bármennyire sérelmes törvény mellett is megtehetitek. íme tehát a próbakő, melyen hithűségtek, az Egyházhoz való ragaszkodástok megválik; megválik: élő gyümölcsöt hozó, vagy terméketlen, száraz ágak vagytok-e a kicsi mustármagból nőtt, az egész világra kiterjedt terebélyes fán, melyet az Ur maga ültetett, saját és érette kinszenvedett mártírjainak vérével öntözött. II. A mondottak után nagy tévedés volna azt hinnetek, hogy az új törvény eddigi vallási kötelességeiteket a házasság tekintetében a legcsekélyebb mértékben is változtatta vagy módosította volna, mert a kat.h. Egyháznak a házasságról szóló tanítása és törvényei az úgynevezett polgári házasság behozatala daczára ezentúl is kötik lelkiismereteteket s azokat halálos bún nélkül a jövőben sem mellőzhetitek. Mindazonáltal az egyházi törvények szigorú megtartásán kívül a házasságkötésnél kény-
