Circulares litterae dioecesanae anno 1894. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
4 sem bármelyik bevett vallásfelekezet követőinek sem lehet különös privilégiumot, hanem a fennálló közjogi viszonyok szerint a „cuique suum“-ot igényelni. Fölmerül tehát legelőször is azon kérdés : Mit kívánunk ? Mint honpolgárok talán a politikailag kifejlett mai satus quo ellenében a régi jogokat, a régi kiváltságokat kívánjuk? Nem ? Mint honpolgárok talán, nem tudom, micsoda államellenes üzelmekkel, szeparatisztikus törekvésekkel nemzetünk állami eszméje ellen küzdünk ? Nem ! Talán mint katholikusok uj térfoglalást, az egyház hatalmi körének szélesítését kívánjuk az állam és szabadság rovására ? Nem ! Talán az uralkodó vallás rendszerének visszaállítását sürgetjük a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek hátrányára, elnyomására ? Ezt sem ! Ugyan hát mit akarunk ? Tisztelt kath. nagygyűlés ! Én részemről nem habozom kijelenteni, hogy mi katholikusok kilenczszáz éves múltúnk, ezen hosszú idő alatt szerzett és élvezett előjogaink és mai nap is tényleg fennálló számarányunk túlsúlyának daczára sem kívánunk az államtól több szabadságot, mint a mennyit a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek az 1790/91- iki országgyűlésen hozott 26. t.-cz. 4-ik szakasza alapján élveznek, melynek szövege igy hangzik : „In sequelam liberi Religionis exercitii Evangelicis competentis cuiusque status et conditionis homines ... ad actus Regligioni suae contrarios nullo titulo, nullisque mulctis adigantur.“ Magyarul: „Bármily rangú és állású protestáns egyének vallásuk szabad gyakorlata következtében, vallásukkal ellenkező cselekedetekre semmi szin alatt, semmiféle büntetéssel nem kényszeríthetők.“ Mi katholikusok, nem kívánunk több jogot mi sem, mint a mit az említett 1790—91-ki országgyűlés a protestánsoknak megadott és törvényileg biztosított, hogy egyházunk szellemi, kulturális és anyagi ügyeit felséges királyunk főkegyúri hatósága és az állam felügyelete alatt mi magunk intézhessük, rendezhessük, kezelhessük. Ily szabadságot, ennyi jogot adtak a katholikusok száz évvel ezelőtt, mikor a kath. vallás uralkodó volt, protestáns hazánkfiainak, most egy század múlva ugyanazt és ugyanannyit kívánunk számunkra a felekezetien államtól ; nem többet, de kevesebbel sem elégszünk meg. Ennyit ugyanis nemcsak kívánni, hanem követelni is jogunk van, mert ez a föld a mienk is ; ennek az országnak mi is polgárai vagyunk, utódai azon katlio- likus őseinknek, kik bölcseségükkel megalapították, vérükkel megvédték, vitézségükkel fentartották számunkra e hazát.
