Circulares litterae dioecesanae anno 1894. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
5 T. nagygyűlés! Az élőfa solia sem hagyja el levelét, a tövis soha sem válik el ágától, hanem megforditva. A kis mustármagból nőtt terebélyes fa, mely az egész világra kiterjeszti üde lombjait, meghozza tápláló gyümölcseit: szintén nem hagyta és nem hagyja el leveleit ; csakis azok hullottak le, melyeket letéptek az idők vagy szenvedélyek viharai, csak azok sárgultak vagy sárgulnak el, melyeknek szálai nincsenek szoros összeköttetésben a törzszsel s így éltető nedvéből erőt nem nyerhetnek. A hitnek ezen élőfája — az egyház, melyet maga az Úr ültetett — el nem száradhat soha ; de igenis elhervadhatnak a mi sziveinkben gyökeredző rostjai, hacsak bensőleg sziveink melegével nem ápoljuk, külsőleg munkánk, arczunk verejtékével nem öntözzük. Hitünk nyiltau, a világ előtt megvallani, annak szeretetére, védelmére egymást buzdítani, e gyűlésnek szintén egyik feladata és czélja. T. nagygyűlés ! Midőn említett méltányos és jogos igényünkkel, czélunkkal, az alkotmányos szabadság keretében a nemzet közvéleménye elé lépünk, ki kell jelentenünk egyúttal, hogy mostani viszonyaink közt megingatva érezzük azon alapot, melyen soha egymástól el nem különíthető vallási és hazafiui kötelességünk pillérei nyugosznak. Tény az, hogy valamint az ember lélek- és testből áll, úgy társadalmi ténykedése is egyrészről az egyház, másrészről az állam körében történik ; s mivel az egyház nem az államon kívül, hanem annak kebelében gyakorolja üdvös működését: kell, hogy mindketten, az egyház is, az állam is, egymás intézményeivel összehang- zólag találkozzanak, miért is okvetlenül szükséges, hogy a polgári és vallási társadalmat kölcsönös és egymást támogató jogok, kötelességek fűzzék össze, mert ha e kettős, de lélek és testként egybeforrt társadalom törvényei ellentétesek, mindkettőre szomorú és válságos viszonyok fejlődnek; a vallásnak hitelevi rendszere ugyanis felsőbb lelki természetű lévén, benső igazságának erejénél fogva a vele ellentétes intézkedéseknek, törvényeknek magát alá nem rendelheti. Ezen elvnek megdöndhetlenségét véres betűkkel Írták a nemzetek töxdénel- mének lapjaira azon államférfiak vagy törvényhozók, kik a vallást kicsinyelték vagy azt figyelembe venni nem akarták. Most is téved az, ki azt hiszi, bogy az állam vallás nélkül fennállhat ; ha beszédem szűk kerete megengedné, hivatkoznám Plutarchra, aki azt mondja : „inkább megállhat a világ nap nélkül, mintsem az állam vallás nélkül.“ S ba eddigelé Európában és hazánkban keresztény vallás nem létezett volna, a mai társadalom szomorú helyzete tenné szükségessé annak behozatalát; mert az is tévedne ám, ki azt hinné, hogy szigorú törvények által a társadalom jelenlegi sajgó sebeit ox-vosolni lehet. Mit. is mondott egy német bölcsész a szigorú törvényekről „Emelje a biró Ítélő székét koponyahaloxxxra, Írja halálos Ítéleteit embervérx-el alá, félexnliteni fog, de javítani vallás nélkül soha.“ Ha beszédem szűk kerete megengedné, hivatkoznám xnég nagytekintélyű egyének azon összhangzó állítására: hogy ama nagy küzdelemben, mely a kath.
