Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
V.
35 jogát sértőnek ismeri el és eltörlését kilátásba helyezi, hogy mondjuk ugyanakkor oly intézkedést tenni készül, mely ezen sértő, törlendő szakasz végrehajtását czélozza. A febr. rendelet támasztotta helyzetnek minden oldalú megvitatása folytán annyi — úgy véljük — világos lett és kétségtelen kiki előtt, hogy a sérelem lényege abban rejlik, miszerint az állam határozza meg a gyermekek vallási hovatartozandó- ságát. Ezen sérelem azonban teljes valóságában fenn fogna állani, akár használja az állam ebbeli szándéka végrehajtásában a felekezeti anyakönyvvezetőket akár pedig a polgáriakat, és épp azért a polgári anyakönyv a kontemplált czél elérésére, a vallási béke helyreállítására nem vezethet. III. Az izraeliták receptiója. Mig a polgári anyakönyvek tervezése a tarthatatlan febr. rendelet érdekében történik, addig oly más három uj javaslat is szerepel a programmban, mely nincs kapcsolatban a múlttal, s mely hazánk vallásközi institutióit alapjokban megmásítani * van hivatva. Ezek az izraelita vallás reczipiálása, a vallás szabad gyakorlata és a polgári házasság. Az elsőről a ministerelnök ur már programújában jelezte, hogy az arra vonatkozó javaslat készen áll. Ha a reczipiálás csak a zsidó vallásnak szabad gyakorlatát, a törvény oltalma alá helyezését, jogainak a saját körében való törvényes védelmét, biztosítását jelenti: nincs észrevételünk ellene, hisz az 1867. évi 17. t.-cz. szerint úgy is az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttattak — minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet megszüntettetett, — vallásukban önállók és szabadok : tehát megvan adva nekik minden, a mit egy ember mint polgár az országban a maga számára kívánhat. De ha a magas kormány ezen javaslatában az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak akarja nyilvánítani úgy, hogy a keresztény és zsidó vallás között nálunk az a viszonosság álljon be, mely jelenleg csak a katholikus és a többi „bevett“ kér. vallások között létezik, tehát a zsidó vallásról a keresztény hitre, a kér. hitről a zsidó vallásra való áttérést az 1868. 53. t.cz. szerint szabályozni, ily törvénybe bele nem egyezhetünk. IV. A vallás szabad gyakorlata. Hitelt érdemlő értesítések szerint ezen javaslat által nálunk „nem az amerikai értelemben vett vallásszabadság van kontemplálva, hanem biztositása a szabad vallás-gyakorlatnak minden vallási szövetkezet és szekta számára, bármikor keletkezett is az, úgy hogy e szabadelvű eltűrés és a reczepczió között óriási különbség van.“ A miből következik, hogy e javaslat eszméje nem a bevett vallások rendszerének megdöntésére, mint inkább ezeknek fentartása mellett, a tűrt vallások meghonosítására vonatkozik. Elvileg tekintve e szándékot, kivitelében bármennyire is korlátozó legyen majd a törteknek nyilvánítandó vallásokra nézve, magában fogja hordani csiráját az
