Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
V.
36 amerikai rendszernek, a melynek kifejlését az esetre, ha a mostani megállapodott vallásközi állapotainkon rést ütünk, meggátolni alig álland valakinek hatalmában. Az elvek ugyanis erősebbek az embereknél. Pedig amerikai rendszerre gondolnak mindazok, a kiknek most a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó javaslat már első megjelenésében tetszik, csakhogy ezek azt általános vallásszabadságnak nevezik s az államnak az egyháztól való teljes elválasztását értik alatta. Nem titkolhatjuk el e javaslat feletti aggodalmainkat és előre is jelezzük azt a különbséget, mely az önmagában vett vallás szabad gyakorlata és az általános vallásszabadság között létezik hazánkra való tekintetben. A különbség lényeges, mit azonnal észreveszünk, ha a nálunk tényleg létező vallási állapotokat a hazai jog szempontjából tekintjük és összehasonlitjuk azzal, a mit a korlátlan testületi vallásszabadság jelent. Nálunk ez köztudomású tény, vallását, egyéni hitét manap mindenki szabadon gyakorolhatja, de testületi jogokkal csak a kiszabott határok között, u. n. bevett vallások keretében. Ezek száma öt, a hatodik a zsidó vallás autonomikus jogokkal. * A kik ezeken kívül vannak pl. a nazarenusok, anabaptisták, anglikánusok stb. azokat az állam testületi jog szempontjából egyszerűen nem létezőknek tekinti, mint akár a rationalistákat vagy az u. n. hitfelekezet, helyesebben vallás nélkülieket. Azonban ez a korlátozás is nem az egyénre, hanem a vallási testületre vonatkozik. A mi az egyént illeti e tekintetben oly korlátlan vallás- és gondolatszabadság uralkodik nálunk, hogy erre nézve sem lehet valami kívánni valója senkinek. Tehát nálunk az egyén számára vallási szabadságot követelni s ezen a czi- men a szabad vallásgyakorlatról még törvényt is alkotni akarni, véleményünk szerint fölösleges. Az egyén nálunk korlátozva nincseu, de igen a vallási társulatok mint egész Európában. Ez az állapot nálunk hosszú történeti fejlődésnek a szüleménye, hasonló más európai államok fejlődéseihez, a minek folyománya a reczipiált vallások rendszere. Elmondhatjuk, hogy közjogi vallási állapotaink a türelem szempontjából olyanok, mint talán egy európai államban sem. Az egyén vallásilag szabad, a vallási testületekből pedig annyi van bevéve s oly jogoknak örvend, a mennyit egy történeti múlttal biró ország az emberi laxismusnak csak engedhet. Már ezen közjogi állapoton a szándékolt javaslat az által, ha minden vallási szövetkezet és szekta számára, bármikor keletkezett is, szabad vallásgyakorlatot, hacsak a tűrt vallás értelmében is biztositana, rést ütne és útját készitené a korlátlan testületi vallásszabadságnak, mely a bevett és tűrt vallás között különbséget nem ismer. Nem téveszthető szem elől, hogy a vallási sokféleség, mely atomizálja a polgárokat a köz- és magánéletben, bomlasztólag hat az államra. Azért a jól constituált állam semmitől sem áll oly távol, mint területén a korlátlan vallásszabadság meg- honositásától, mint a vallási testületeknek korlátlan számban való elismerésétől s felette főbenjáró okoknak kell felmer ülniük, hogy előbbi állapotán csak némileg is változtasson. Mert az egész nemzet életére, jellemére, jövőjére kiható ilyen kérdésben sem elhamarkodni, sem utópiák után indulni nem tanácsos.
